A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
38 szempárt pillantottak meg, amint fürkészve lestek rájuk. A félénkebbek megijedtek, hisz nem sejthették, kik azok. Hátha a vörös katonák?- Senki ne mozduljon, - súgta fojtott hangon Jósé, - és beszéljünk közönyös dolgokról. Figyeljetek rám. Majd belekezdett egy víg spanyol dalba, amit átvettek a többiek is és bár eleinte bizonytalanul hangzott az ének s inkább gyászének volt, mint vidám nótázás, később mégis elmúlt az ijedtség s már szinte harsogták.- Elég, fiúk, kitúhő! Olyan kirándulást csapunk, hogy no! Nagyszerű gondolat volt bezárni az iskolát. Szabadság! Ez kell nekünk! Pépé, azért mészáros apapád, hogy legalább két rúd szalámit hozhass! Jorgé, mondd meg otthon, hogy necsak kenyeret adjanak veled, hanem süteményt is! A fiúk álla majd leesett ettől a hirtelen fordulattól, de megértették a célzást, svalóságos verekedéssé fajult a képzelt másnapi kirándulás megbeszélése. A kíváncsi szemek még mindig rájuk bámultak s Jósé jónak látta, ha tesznek valamit.-Akkor rendben vagyunk! Gyorsan haza, aludjatok, mert holnap korán kelünk! Aztán újra előbbi fojtott hangon odasúgta:- Jövő héten ne gyertek ide. Majd üzenünk egymásnak, mi lesz. A képet vigye be Mánuel, nehogy baja legyen. Ezzel aztán kitaszította a pajta ajtaját és zsebredugott kézzel ment egyenesen, mintha nem is érdekelné kellemetlen látogatóik jelenléte. Azonnal észrevétte, hogy kisebb nagyobb kamaszok álltak a pajta körül és amikor látták őket elvonulni, mintegy vezényszóra köveket szedtek elő és puff-puff, csak úgy döngették a pajta falát. Nemcsak a falat, őket is! Pepe arcát elöntötte a vér és hiába szorította zsebkendőjét füle elé, azon is átcsorgott a vér.- Vissza a pajtába, - vezényelte Jósé, s magukra vágták az ajtót.- Mit tegyünk?- Várjatok. Legjobb lenne a tetőre jutni és onnan cseréppel visszaadni a kölcsönt.- A hordókat az ajtóhoz gurítjuk.- Én meg bent maradok és a falhoz vágom ezt a kormos kürtőt, ha betekintenek! Jókedvük kerekedett, érezték, hogy azért ők se senkik. Hamarosan jókora rés tátongott a cseréptetőn. Egymásra rakták a ládákat és hordókat.- Figyelem, - suttogta Jósé. - Valaki fogja meg a kürtőt és vágja
