A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-05-01 / 5. szám

39

a szemük közé. Aztán mindenki fel a tetőre! Pepe, te maradj és tartsd arcodhoz a zsebkendőt.

Lendült a kürtő és csak úgy rezgett a deszkafal, mikor hozzávágódott. Meglepett kiáltás volt a válasz s nemsokára még meglepettebb a fél- és negyedcserepek zuhanásai között.

El is tűntek az ólálkodók hamarosan.

Csakhogy a fiúk jókedve is kezdett tünedezni. Nem, ez nem diáktréfa volt. Több. Szinte érezték, hogyan borul lelkűkre valami borongás, melytől szabadulni nem lehet, hiszen valóság s a levegőben van itt a pusztító vihar előszele...

Mikor Jósé hazaért, Luist, Andrest, Mánuelt, Estabant a szobájában találta. Beszámolt tapasztalatairól, a többiek is neki és Andres megállapította, hogy majdnem lehetetlen munkára vállalkoztak. Ilyenkorkezdeni valamit? A fiúk elhúzódnak, mindenki csak magára gondol, menekül, retteg... Csak a vörösök nem félnek... A fiúk,kik velük tartanak, szemtelenek éskihívóak... Mi lesz, ha harcrakerül a sor? Ki áll itt ellen Toledőban?

Ez a csüggedés csak rövid ideig tartott, míg Luis, felemelt hangon ki nem vágta:- Azért se! Most az egyszer azért se!- Úgy van! Nekünk van igazunk, velünk a Krisztus! Hallottátok? Francoékat nem lehet feltartóztatni! Hiába az orosz segítség. Támadás indul Madrid ellen. Körül fogják venni a várost, kiéheztetik, ha másképp nem megy. Az a mi hátrányunk ebben a háborúban, hogy nem merjük lövetni az épületeket, mert még a harcban is tisztességesek vagyunk és kíméljük a vért, az értéket.- Ez előnyünk! Ezért fogunk győzni!- Megint Madrid? Jóságos Isten, mi lesz a szüleimmel?- Jósé, igazad van, ha fájdalmadat nem tudod visszatartani. Együtt érzünk veled. De most, Jósé, nem szabad letörni. Folytatjuk munkánkat azért is.- De meddig, Luis?- Nem tudom. Amíjg lehet. Valamit meg kell vallanom előtted. Voltam a kadetiskolában és jelentkeztem szolgálatra. És több fiút is beajánlottam.- Es mi? Luis, vigyetek engem is!- Nem lehet, Jósé, túl fiatal vagy! Ne vesztegessük az időt, fiúk, most az a fontos, hogy erősek legyünk. Összetartsunk és támogassuk egymást. Menjünk el közösen egy kis szentséglátogatásra valahova.- Úgy van, úgy van, gyerünk!