A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
19 Wiener Kirchenblatt hatása alatt jött létre. Az osztrák fővárosban már jó pár évvel a háború előtt indult meg ez az újság. Nem osztrák, hanem a kölni egyházmegyéből származott német papalapította. Nagy sikereket ért el, mert eleven, gyakorlati volt. De türelmetlen harciasságot is hirdetett. A liberális szellemű Bécsben a katolikusok soraiban is eretnekeket szimatolt. Még a jezsuiták között is nem egyet talált, akiket aztán ilyen nagy hibával vádolt. Bécsben nem, de Budapesten hamar foglalkozni kezdtek a jezsuita rend tagjai azzal agon- dolattal, hogy a Kirchenblatt mintájára hetilapot adnak ki. Persze az eretnek-üldözést nem akarták nálunk meghonosítani. Szerkesztőnek kezdettől fogva A SZÍV létrehozója, P. Bíró volt kiszemelve. 0 tanulmányozta a szerkesztés új módját. A háború előtt azonban valami okból nem fogtak hozzá semmiféle ilyen lapkiadáshoz. Később a háború már maga is elijesztette az embereket ettől a vállalkozástól. Hogy 1915-ben mégis megszületett A SZÍV újság, azt rendkívüli körülmények idézték elő. De a mozgékonyságban, a tettre indító hangban, a hibák korholásában, a mindennapos események szemmel- tartásában természetesen a Kirchenblatt nyomait kell felismernünk rajta. S éppen ez a szokatlan lendület adta A SZÍV újságnak is eredetiségét, innét származott feltűnő vonzóereje. Buzgó papok és lelkes világiak éppen azért kaptak A SZÍV után, mert a mindennap izgató eseményeit tettekre indító lendülettel tárgyalta. Örültek annak, hogy ez a gyakorlatiasság még a szorosan vett lelki témákat is áthatotta. Megbocsátották tehát, hogy akadtak olyan írások is, amelyek tanácsaikat és vigasztalásaikat a régi ájtatoskodó hangnemben adták elő. A lap elevenhatásáról tanúskodnak azok a levelek, amelyek egyszerű hívektől, vidéki lelkipásztori gyűlésekről, nem ritkán harctéri katonáktól érkeznek. Az egyszerű katolikus olvasó saját töprengéseinek, saját elégedetlenségének visszhangjáttalálta meg A SZÍV-ben. Az olvasás jótéteménye éppen abban állott, hogy ezt a nyugtalanságot megerősítette, de egyúttal helyes megoldás felé is igazította. A néphez való leereszkedése nem hiányzik egyetlen számból sem, ha minden cikk nincs is felruházva ezzel a tulajdonsággal. A nyelv maga néha annyira a budapesti egy szerű emberek nyelve, hogy úgy érezzük, sok már a jóból. A legnagyobbmegértés mellett sem örülhetünk az ilyen fogalmazásnak: "... tanuld meg, hogyha az ellentáborral érintkezel, ha cselt vetnek neked, ha támadnak... ne porolj, hanem válaszolj úgy, hogy paffok legyenek..." Időnkint másfajta ilyen kifejezéseket is olvashatunk. Ha most az előnyös és tökéletlen vonásokat egymás mellé állítjuk és mérlegre tesszük őket, azt kell mondanunk, hogy az eredmény
