A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1-2. szám
20 mindjárt kezdetben a szerkesztő és szerkesztés javára dől el. A SZÍV nem szólt mindenkihez, de megragadta a jó érzésű és jóra törekvő katolikusokat. Hiányt töltött be. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a szerkesztő már a második évben SRDCE, DAS HERZ címekkel a hazai nem magyarajkú katolikusoknak is kiadta újságját. A meglepő kezdeti sikert azonban mégsem tulajdoníthatjuk pusztán a jó szerkesztésnek. Az újság belső értéke mellett egyéb okokat is figyelembe kell vennünk, ha a gyors elterjedést meg akarjuk érteni. A kezdeti siker külső előidézői! Az első siker igazi magyarázatát az alapító-szerkesztő egyé- J niségében kell megtalálnunk. P. Bíró lelke legmélyén és valódi belső ösztönzése szerint sem tehetséges író, sem különös rátermettségű szerkesztő nem volt, hanem a szó legtisztább értelmében vett apostol. Már természetes képességei is ilyen feladatra jelölték őt ki. Könnyen találta meg a kapcsolatot mindenfajta emberrel; hamar, közvetlenül nyüt meg mások előtt s az egyszer létrejött ismeretséget ritkán feledte el. Egyszerű családból származott, a másik fél semmiféle életkörülménye vagy megalázó állapota nem okozott nála idegenkedést. A szegények és egyszerű, elhagyatott vagy nem becsült lelkek iránt ő csak nagyobb vonzalmat érzett és még a szokottnál is élénkebb érdeklődést mutatott. Bármilyen kérdésről természetes könnyedséggel, elevenen és fordulatosán tudott elbeszélgetni. Magyarország rengeteg vidékét bejárta, a legtöbb ember szülőföldjéről volt valamilyen személyes emléke. Fiatal korában szerette a verseket, maga is faragott költeményeket. De semmi úgy fel nem vidámította őt, mint ha népdalokat vagy ismert egyházi dallamokat énekelhetett vagy hallgathatott. Még halálos betegségben is kérte ápolóit, hogy énekeljenek neki. Az érzések ilyenkor egészen hatalmukba vették őt, minden mást elfeledett. Kedélyén mély nyomokat hagytak az effajta élmények, s időnkint ez az egyszerű, rendezett meleg érzelmesség másokkal szemben is rokonszenvesen megmutatkozott. A fölényesség ismeretlen volt nála, senkivel sem éreztette soha, hogy valamiben kiválóbb beszélő-társánál. Inkább tanulni, adatokat szerezni kívánt másoktól, ösztönszerűen gyarapította így gazdag élettapasztalatát. Érdekes közléseket kapott volt miniszterelnöktől, emlékezett eszmecserékre, amelyeket Stem Samuval, a pesti zsidó hitközség tekintélyes tagjával folytatott és legalább egy időre sok olyan személy bizalmát bírta, akik Magyar- ország különféle helyein erős befolyással rendelkeztek. Aki találkozott vele, mindig jóleső emlékkel távozott tőle. Megtörténhetett ugyan, hogy másvalaki felfogásával éles ellentétben állott s az sem
