A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
33 Béky Gergely S.J., Japán HONNAN - HOVA? Ha utas száll meg házunkban, legelső kérdésünk: Honnan jön? Merre megy? Hová lesz az út? Ha az állomáson várakozunk, önkénytelenül is ezt kérdezzük: Honnan jön ez a gyorsvonat? Hova megy? Ez már a vérünkben van valahogy. Az ember nem nyugszik mindaddig, míg utána nem jár a dolgoknak, eseményeknek, jelenségeknek. Tudományos expedíciók nyomultak - és nyomulnak most is - előre: sivatagba, őserdőbe, mérges- leheletű, gyilkospárájú vidékekre, mocsarakba, ismeretlen, vad hegyekre: hogy megállapítsák egy folyó eredetét. Milyen nagy esemény aztán, mikor valakinek sikerül végre a nagy kérdésre megfelelni: Honnan? Figyeljük a szél irányát és kikutatjuk, honnan fuj, merről jön. A föld tele van megfigyelő állomásokkal, ahol minden vihart, szelet, fuvallatot mérnek, figyelnek, ellenőriznek. Valami ösztönös vágy hajt bennünket vissza a messze múltba, és nem hagy békét mindaddig, míg meg nem oldjuk a talányt: Honnan? Honnan jöttek a magyarok? honnan jöttek a görögök, a babilóniáik, sumérek, a polinéziai szigetek őslakói, az inkák, a négerek, indiánok, eszkimók stb? Ma már kiterjedt, komoly tudományok vizsgálják ezeket a nehéz kérdéseket. Csak akkor nyugszunk meg, ha ismerjük a dolgok eredetét. A népmesék szerint az ellenséges hatalmakat azzal győzhetjük le legkönnyebben, ha megfejtjük végső okukat és eredetüket. Akkor nincs mit tartanunk tőlük. Csak az ne érdekelne hát bennünket, hogy a világ honnan való? Honnan kerültek az égre a csillagok? Honnan való a nap? Hogy keletkezett a hold? Mi a föld eredetének módja? Honnan az élet? Honnan vagyunk mi emberek?
