A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

34

Nem a tudományok oldala érdekel bennünket, mikor róluk szólunk. Hanem a legelső': Honnan?-ra szeretnénk választ kapni.

Az ostoba nem sokat törődik az effajta dolgokkal. A bölcs ember azonban nem egyszer el-eltűnődik ezeken a nehéz kérdéseken.

Mert a titkok birodalmában élünk. Alattunk, fölöttünk, körülöttünk, de főleg bennünk: csupa rejtély és talány minden.

Földünk a világűrben lebeg. Belseje a tudósok szerint folyékony tűz; felszínének nagy része tenger és mérhetetlen víz. A szárazföld a víznek alig egyötöde. E szerint a szó szoros értelmében tűz és víz között élünk. Messze fölöttünk, túl a napon és a legközelebbi bolygókon túl: a jéghideg űr és örök sötétség. Csak nálunk nyílnak a virágok; egyedül itt kergetődznek az állatok: nyulak és kiscicák. Nappal az égbolt kék selyme borul fölénk; éjszaka a csillagok gyönyörködtetik a szemet. S mikor elfáradunk, ránk száll az álom, amely maga is kész csoda! Aztán ott az évszakok csodálatos változatossága: télen hó, tavasszal virágnyílás és fakadó életöröm; nyáron gyümölcsérés és búzapirulás; ősszel szüret és betakarítás.

A semmiben csüngünk és láthatatlan erők labdáznak velünk. Földünk 108 ezer km-es óránkinti sebességgel száguld a nap körül. De a nap maga is mozog; sőt forog az egész naprendszer: a tejút és az egész csillagos égbolt. Szédítő sebességgel száguldunk előre (senki nem képes megfejteni, honnan és senki sem sejti, hová), s velünk repülnek a csillagok milliárdjai. Évmilliók óta tart ez az utazás, mint valami elképzelhetetlenül nagy szúnyograj repülése, anélkül, hogy a szerkezet javításra szorulna. Örök törvények imája tartja össze a széthúzó részeket s nincs semmi, aminek a Teremtőről ne lenne legalább egy szava.

Atomháborútól félünk s ugyanakkor büszkék vagyunk a tudomány legújabb vívmányaira. Pediga napban már évmilliók óta dúl az atomháború s mi csak a csillagászok hadijelentéséből hallunk erről itt-ott valamit. Száz és százkilométeres lángtengerek viharzanak a nap peremén ide-oda (egy magyar csillagász: Fényi Gyula, hívta fel rájuk a világ figyelmét még a múlt században). Ehhez képest a mi atomháborúnk csak egy gyufaszál fölvillanása a koromsötét éjszakában. Alattunk pokol, fölöttünk pokol... És a földön? A szentírás szerint ide ültette Isten a gyönyörűség királyi kertjét, az Édent. Vagy ahogy mondani szoktuk: a paradicsomot. S erről a földről nézve még ez az eleven pokol is szép. Mert ide hozzánk csak a fény és a meleg, meg a világosság jut el a nap 6000 fokos poklából. A hold hegyeinek halotti rémülete is megszépül a csillagos éjszaka szelíd ragyogásában.