A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
I semmi olyan ne kerüljön a nagy nyilvánosság elé, ami bárkinek lelki kárát okozhatná. A nagyközönség soraiban ugyanis mindig sokan vannak olyanok, akik ezen eszközök szuggesztív hatásával nem tudnak szembeszállni, fölkészületlenségük következtében káros hatásuk alól nem tudják magukat kivonni. A sajtó, a film, a rádió, a televízió stb. embereinek kötelessége elsősorban, hogy e téren is mindig tiszta lelkiismerettel dolgozzanak. A társadalomnak joga van ahhoz, hogy az eseményekről tájékoztassák, de a hír- és eszmeterjesztés szolgálatában álló személyeknek meg kötelességük, hogy az igazság, az igazságosság és a szeretet követelményeit tiszteletben tartsák. Mind a hírszerzésben, mind a hírközlésben követniök kell az erkölcsi rend törvényeit, becsülniök kell az ember jogait és méltóságát. A zsinat a rendelet 6. cikkelyében a z erkölcs és a művészet kapcsolatára is kitér. A különböző etikai és esztétikai téveszmékkel szemben a zsinat megállapítja, hogy kivétel nélkül minden embernek el kell fogadnia az objektív erkölcsi rend elsőségét, mert ez emberi életünk minden terén, így a művészet terén is minden más elv és törvény fölött áll. Igaz, a sajtó, a film, a rádió, a televízió és a hír- és eszmeterjesztés többi eszköze a rossz ábrázolásán keresztül is szolgálhatja a jót, de kár nélkül ezt csak úgy teheti, ha a rossz ábrázolása közben is tiszteletben tartja az erkölcsi törvényt. Tennie kell ezt főként akkor,, amikor kényes természetűtémákhoz nyúl és amikor ezek feldolgozása az eredeti bűn következtében lelkileg sérült ember kárát okozhatja. A közvélemény manapság nagyhatalomnak számít. A közvélemény kialakulásáért nemcsak azok felelősek, akik a közvéleményt irányítják, hanem azok is, akik ezt az irányítást elfogadják. Ezért fordul a zsinat rendelete első fejezetének második részében a nagyközönséghez és figyelmezteti, hogy kinek-kinek a választásától függ, hogy a hír- és eszmeterjesztés milyen irányban fejlődik. A nagyközönség igénye is nagyhatalom, a jót és tisztességet követelő töm eg igenis j óra és tisztességre tudja kényszeríteni a sajtót, a filmet, a rádiót, a televíziót, de a hír- és eszmeterjesztés többi eszközét is. Nemcsak a kiadónak,a filmgyárosnak, a rádiós és televízióstársaságnak kell az erkölcsiség normái szerint megrostálnia a nagyközönség elé szánt anyagot, hanem az olvasónak, a hallgatónak, a nézőnek is tájékozódnia kell afelől, hogy a neki szánt anyag kifogástalan-e. A zsinat a szülőknek külön is a lelkűkre köti, hogy semmi olyat ne engedjenek be otthonukba, ami gyermekeiknek lelki kárát okozhatja. Az újságírókra, az írókra, a színészekre, a termelőkre, a forgalomba18
