A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
13 MISSZIÓS IMASZÁNDÉK LEPRAS BETEGEK Az ősidőktől ismert lepra borzalmas és visszataszítóbetegség. Gyakran befolyásolja a beteg erkölcsi érzékét és ítélőképességét is és általában súlyos termér szetűkellemetlenséggel jár. Számos társadalmi intézkedéssel védekeztek a leprások ellen. így pl. nem érintkezhettek a többi emberekkel, a társadalom kivetettjeinek számítottak s különféle gyűjtőtáborokban szigorú őrizet alatt tartották őket. Miért bántak velük ilyen kegyetlenül, s bánnak sok helyen még ma is? Azért, mert egész a legutóbbi évekig gyógyíthatatlan és veszedelmesen ragályos betegségnek tartották a leprát. A leprás betegben ezért reménytelen esetet láttak s a társadalomra veszélyesnek tartva kiközösítették az egészségesek soraiból és szám űz ötté tették. A lepra szakértői ma viszont egybehangzóan azt állítják, hogy a lepra nem veszélyesen ragályos - a tuberkulózis sokkal ragályosabb nála - és teljességgel gyógyítható, főként ha kezdettől részesül szakavatott orvosi gondozásban a beteg. A Hitterjesztés Kongregációja 1942-ben Lepra-kutató Intézetet létesített Lyon-ban s ebben fedezte fel Marie Susanne nővér a lepra megelőző és gyógyító szérumát, melyet azóta sok lepratelepen sikerrel használtak. Mintegy két millió leprást gyógyítottak már meg vele. A leprával és problémáival foglalkozó körök ma már elítélik a leprások kötelező elkülönítését, mert sok leprás ettől való félelmében inkább eltitkolja betegségét. Az elkülönítés egyébként is megbélyegzi őket s ez késlelteti aztán gyógyulásuk után visszafogadásukat is a társadalomba. Az elkülönítés ténye ezenfelül csak megerősíti a leprásokról amúgyis táplált előítéletet - és teljességgel embertelen is. A leprásokat ugyanúgy kell kezelni, mint a többi beteget. Ezt azon-
