A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
5 mellett, volt egyúttal valami parancsoló felsőbbség is. Götsch atyarövid oktatás keretében közölte a keresztény hit leglényegesebb igazságait. Azután megkeresztelte a beteget. Az asszony boldogan kiáltott fel:- A kenyér is nálad van. Az nem közönséges kenyér, hanem maga az Isten. Abból is adj nekem! A misszionárius csakugyan ott hordta a mellén, a nyakába akasztott kis zacskóban, az Oltáriszentséget. Honnan tudhatta ezt is ez a haldokló asszony? Götsch atya megáldoztatta őt, majd a szentkenet szentségében részesítette. Azután így szólt: • Eddig te kérdeztél engem. Most már én szeretnék néhány kérdést intézni hozzád. Honnan ismered te ezeket az igazságokat? Volt régeb- benvalami összeköttetésed kától ikus vagy evangélikus keresztényekkel? • Nem. • Keresztény könyveket olvastál? • Én nem tudok olvasni, és azt se tudtam, hogyléteznek ilyen könyvek. • De akkor mégis honnan vannak ezek a vallási ismereteid?- Gondol koztam. Sokat gondol koztam. És valahogyan az érlelődött meg bennem, hogy ennek így kell lennie. Már majdnem tíz év óta ezek szerint éltem is. A gyermekeimet is így tanítottam, őket is megmoshatod (megkeresztelheted.) • Tudtad azt, hogy mi erre fogunk jönni? • Egészen biztos voltam benne. Volt egy álmom és abban egy idősebb férfit láttam. Azt mondta nekem, hogy küldjem ki fiamat az útra és hívjam magamhoz a két külföldit. Ok megmosnak engem, hogy halálom után a jó helyre jussak. Búcsúzásként egy kis szentképet adtak neki. A haldoklók pártfogóját, Sz. Józsefet ábrázolta. A beteg szinte magán kívül volt örömében: ' - Ó, én ismerem őt! O látogatott meg engem. Ismételten is járt nálam. O kötötte a telkemre, hogy a gyereket küldjem ki az útra, hogy titeket idehívjon. A misszionáriusoknak volt min gondol kozniuk útjuk hátralevő részén. Tehát mégsem hiába tették meg a hosszú,fáradságos utat! Isten gondvi- selése egy másik lélek javára használta fel őket. Amint később értesültek róla, az asszony nem érte meg a következő hajnalt. Éjjel észrevétlenül elszenderült, hogy a jók számára fenntartott "örömök helyére" költözzön. (A történetet Lenzen Lajos missziós atyának a berlini Morus-Ver- lag kiadásában megjelent könyvébőlvettük; In China bebt die Erde.)
