A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
X. 6 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK A b űnbánat szentsége L Becsüljük nagyra! - A keresztség újjáteremtő vizében az isteni életet, az istenfiúság kegyelmét kaptuk ajándékba. Ezt azonban életünk folyamán szakadatlanul támadja a test és vér, a világ és a gonosz, s így az újjászületettek a küzdelemben sokszor alulmaradnak - elveszítvén az isteni életet. Az irgalmas Isten azonban előre látta gyengeségünket, újabb orvosságot rendelt, a búnbánat szentségét, melyben a keresztség után elbukottakra Krisztus halálának érdemeit alkalmazza visszaadván az isteni életet, vagyis a jogot a mennyek országához... Ez a szentség az irgalom törvényszéke, melyen a bűnös önmagát vádolva nem ítéletet, hanem felmentést és megbocsátást nyer. Ez a szentség az Egyház tanítása szerint a keresztség után elbukottaknak éppoly szükséges az üdvösséghez, mint a még újjá-nem-születettek számára maga a keresztség. A búnbánat szentsége a keresztség és az Eucharisztia között foglal helyet. Az őszinte bűnbánónak visszaadja azt, amit a ke- resztségtől kapott; az istenfiúi életet, a Krisztussal való belső kapcsolatot, a jogot az Eucharisztia vételére. Ezenkívül felújítja a keresztség hatásait s közvetlenül előkészít az eucharisztikus egyesülésre, mely Istennel való örök egyesülésünk záloga. Ma sajnos, kevésre becsülik ezt a szentséget. A lelkigondozásnak tehát arra kell törekednie, hogy ez a szentség újra az őt megillető helyet foglalja el a keresztények életében. Ennek a szentségnek boldogító hatása minden esetben az Istennel való kibékülés, melynek észlelhető megnyilvánulása a bűnbánó lélekben nem egyszer a béke és nyugalom állapota, mély lelki vigasz és öröm kíséretében. Ebből is látszik távoli rokonsága a pszichiátriához - s ez napjaink-
