A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
4 rülöttünk lázasan és értelmetlenül, -a mi életünk értelmes élet, nyugodt élet, egyensúlyozott élet, Istenre épült élet lenne. Azoknak a boldogoknak az élete, akik lelki szegények és magukban hordják itt a földön Isten boldogan élő, boldogan cselekvő, boldogan dolgozó, boldogan szenvedő, boldogan-boldog világát. KÜLFÖLDI, AKARSZ.E NEKEM FELELNI? Az alábbi történet Kínában játszódott le, Kanszu tartományban. Götsch atya, Kaotai városka missziósállomásának plébánosa, Gerváziusz testvér kíséretében a déli irányban elterülő hegyvidék lehetetlen útjain, egy haldokló hívőtakart az utolsó nagy útra felkészíteni. Mire azonban,hó. romnapos nyargalás után, a 200 kilométernél hosszabb utat meg járták,a jó asszonyt, aki üzent értük, már holtan találták. Lehangoltan ereszkedtek lefelé a hazafelé vezető úton. Nem sejtették, hogy éppen ezaz út fogja a kegyelem titokzatos működésének eszközeivé tenni őket. A hegyi útnak a fele táján járhattak, amikor egy gyerkőc szól ította meg őket, aki nyilvánvalóan rájuk várt. Arra kérte őket, hogy látogassák meg súlyosan beteg édesanyját. Jó tíz kilométeres utat tehet- tekmeg egy mellékösvényen, amikor egy kis faluhoz értek. Annak egyik sárkunyhójában talál fák meg az asszonyt, akiről az első pillantásra megállapíthatták, hogy hamarosan el fog költözni ebből az árnyékvilágból. Az asszony, valami belső ösztönzésre, Götsch atyát szólította meg ezzel az ugyancsak szokatlan kérdéssel: • Te külföldi, akarsz-e az igazsághoz híven felelni kérdéseimre?- Feltétlenül! - Igaz-eaz, hogy Isten csak egy, de mégis három alak van benne? Igaz-e az, hogy a másik életben van az örömnek egy helye a jók számára, ésa kínlódásnak egy helye a gonoszok számára?AII-e az, hogy Isten erre a földre jött, hogy meghaljon az emberekért és megnyis- sa számukra az örömnek a helyét? Te külföldi, mondd: igaz mindez? Amisszionáriusatya elhülve csak némán helyeselt. Egyszerűen nem bírt szóhoz jutni a csodálkozástól: honnan szerezte ez a beteg asszony ezeket az ismereteket? • Jó. Van nálad víz, - folytatta az asszony, - moss meg engem, hogy az öröm helyére juthassak. Honnan tudhatta ez a nő, hogy az atyánál csakugyan ott volt a keresztvíz? A beteg határozott kérésében, a gyermekded közvetlenség