A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
3 Szinte észre sem vesszük, hogy egész életünk az anyagi javak hajszolása. Csak anyagi szempontjaink vannak. Minden anyagi az értékskálánkon. Igényeink a hirdetések által magunkra erőszakolt anyagi igények. Amik, ha bőven is lennének, egészen ki nem elégítenek. Elmélkedést kell tartanunk a "teremtmények" használatáról. A Genezis első fejezete, mikor hatalmas költeményében leírja a világ teremtését, minden szakasz végén idézi Isten szavát, aki megállapítja, hogy amit alkotott, "az jó". A hatodik napon Isten megteremtette az első embert és megjegyzése az, hogy alkotása "nagyon jó". Mikor útjukra küldte őket, azt a parancsot is adta, hogy hajtsák hatalmukba a földet. Isten a Földet az emberre bízta, hogy az ember a Föld javainak használata által a teremtett világot neki szentelje. A bűnbeeséssel ugyan megmételyezte az ember ezt a hatalmát a teremtett világ felett, de hivatása erre változatlanul megmaradt. Az ember önzésében használhatja rosszul a teremtményeket, a teremt- mények az ónban nem vesztették el ártatlanságukat ezáltal. Az emberek összes bűne sem tudja az anyagi világot rosszá tenni. Az ember feladata az, hogy tisztelje Isten teremtett világát. Hogy felismerje: minden Istenért teremtetett és a mi hivatásunk az "értelmetlen" anyagi világot szabad akaratunkkal és értő eszünkkel Isten Dicsőségébe emelni. Szükséges, hogy sokszor megtagadjuk, vagy korlátozzuk magunkban a teremtmények használatát, - nem mert azok rosszak, hanem mert helytelen és mértéktelen használatuk által mi magunk teszünk rosszat. Mi lenne, ha életünk központjában nem kizárólagosan anyagi boldogulásunk hajszája lenne, hanem Isten? És az ő szemével néznénk a magunk életét és annak célját? Egyszerre minden elrendeződne. Örök üdvösségünk lenne a legfontosabb. Isten is arra a helyre lépne, mely megilleti. Kapcsolatunk vele és a környező világgal egyensúlyba jutna. Félelmünknem a pénz megszerzése és költése körül lenne, hanem attól félnénk, hogy megbántjuk Istent, elszakadunk tőle. Élet és gond, betegség, munka, más dimenziókra találna. A halál nem lenne a legnagyobb rossz, testünk egészsége a legnagyobb gondunk, testünk kényelme a legfontosabb feladatunk. Nagy nyugalom és béke térne szívünkbe.Gondjainkközébiztonság. Reménytelen kapkodásunk helyébe remény az Isteni Gondviselésben. Letörtségünk és kiábrándultságunk negatív állapotát elmosná a hit derűs világa. Lelki szegények lennénk, akik gazdagok Istenben. Akiknekbel- sőharmóniáját semmi nem rontja meg, hiszen életünk Istenre épült, azon áll és ott biztos helyen van. Minden mozoghat, forronghat kö
