A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

2

férj dolga lenne, hol talál időt a kerti munkára? Egyszerű a megoldás; külön iparág ez, heti húsz dollárért rendbentartják.

Hamáraz ember robotol, legalább szórakozzék is. Hét végén nem főzünk otthon. Úgyis ízetlen már a sokféle előrekészített konzerv étel. Kocsiba ülünk és izzadva, idegesen tolakodunk a zsúfoltan forgalmas utakon valami jó étterem felé, ahol sorba állunk, mert mások is így terveztek. A pincérek idegesek és fáradtak, a szakács már kimerült, az étel, amit végre asztalhoz ülve megkapunk, hideg. Mindegy, majdjönaz évente kijáró két hét vakáció! Az idén Kanadába megyünk, vagyha Kanadában lakunk, akkor Amerikába. Valahova mesz- sze, a gondtalanságba, Jaj, az idén nem sikerült, mert a szobánk szűk és kényelmetlen volt, fürödni pedig nem lehetett, mert folyton szakadt az eső. Már a második héten vágytunk haza, a magunk otthonába, ahol legalább pihenhetünk és nem kell folyton a körülöttünk nyaraló családok szemtelen gyerekeinek hangoskodását túrni.

Igen, a gyerekek! Férj és feleség fiatalok, egy gyerekük van, szeretnének kettőt, vagy ötöt is talán, de mindenki tudja, mibe kerül az asszonynak abbahagyni a munkát, kórházat fizetni, gyerekholmit vásárolni, majd... majd... majd...

Ilyen gazdagok vagyunk. Ilyen anyagi jólétben élünk.

Messze vagyunk a szegénységtől? Mi az, amit birtokolunk? A házunk még a banké, az autónk, a televíziónk, a gáztűzhelyünk, amo- sógépünk, talán még ruhánk nagy része is "részletre" vett idegen holmi.

Megalapozott biztos anyagi vagyona ebben a gyorsan mozgó, állandóan föl-le hullámzó új világban nagyon kevés embernek van. Nem is vagyunk túl messze a szegénységtől, a látszat ellenére sem, ha kicsit végiggondoljuk helyzetünket. Ha kiesünk a munkából? Ha betegség ér bennünket? Ha munkaképtelenek leszünk? Sokan úgy tartják, hogy az amerikai átlagember azért dolgozik egy életen át, hogy öreg korára gondtalanul éljen. És ki éri meg az öregkort? Azt a kort, amikor már nem kell dolgoznia? De ha elérjük is nyugtalanok leszünk, mert körülöttünk mindenki sürög-forog, dolgozik. Nem mehetünk sehova, senki sem ér rá velünk foglalkozni. Inkább valami könnyű munkát vállalunk, hogy azzal töltsük hátramaradt időnket.

Gazdagok tehát nem vagyunk. Akkor lennénk, ha anyagi függetlenségünk lenne, ami nincsen. De ez az anyagi függésünk, melyben é- lünk, hanincsis messze a szegénységtől, nagyon messze van a "lelki" szegénység jelentésétől.