A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-03-01 / 3. szám
33 A zsinat, miután a liturgia helyét így meghatározta, rámutat arra, hogy az Egyházban a liturgia mellett a személyes lelki életet még sok más is táplálja, azaz a liturgia nem tekinthető az egyéni tökéletesedés egyedüli forrásának. Hasonlóképpen megfér az Egyházban a liturgia a népi ájtatosságok sok más paraliturgikus formájával is, ha ezek a Szentszék jóváhagyását élvezik. Mivel a liturgia annyira fontos helyet foglal el az Egyház életében, ezért a zsinat első konstitu- ciójában sürgeti, hogy a papság, de a keresztény nép is megfelelő liturgiái nevelésben részesüljön. A reformokat tekintve a zsinat a következő alapelveket szögezi le: a liturgikus élet irányításának joga csak a Szentszéket és a püspököket illeti meg. A reformot részleteiben az egyes országok püspöki karának kell meghatároznia és megvalósítania. A reformintézkedéseket alapos történeti tanulmányokkal, hittudományi megalapozással, lelkipásztori hozzáértéssel kell előkészíteni. A reformintézkedések folyamán bő helyet kell biztosítani a liturgiában a Széntírásnak. Úgy újítsák meg a liturgiát, hogy minden szertartás egyszerűbb, áttetszőbb, érthetőbb legyen. Több szentírási olvasmány, több lehetőség a szentírás kifejtésére, a ho- miliára, a honi nyelv bővebb használata; e három biztosítja majd, hogy a szertartásokat a hívek megértik, belekapcsolódnak és rajtuk keresztül lelkileg is állandóan gazdagodnak. A zsinati konstitució második fejezete a szentmise liturgiájára vonatkozó döntéseket tartalmazza. Itt is érvényesülnie kell az általános elveknek. Egyszerűsítsék a szentmise szertartásait. Hagyják el az ismétléseket, de azokat az elemeket is, amelyek a századok folyamán fölöslegesen kerültek be a mise liturgiájába. Viszont a zsinat kívánja, hogy a korábban elhagyott imák és szertartások közül egyeseket hozzanak vissza. így az offertorium, a fölajánlás előtt újra imádkozzék a nép elöljáróiért és minden szükségéért. Válogassák úgy össze a szentmise olvasmányainak, a leckének és az evangéliumnak a szövegét, hogy az Egyház többéves ciklusban hitrendszerünk egészét mint ezen olvasmányok szerves magyarázatát ki tudja fejteni. A szentbeszédnek ugyanis a mise szerves részét kell alkotnia. A mise olvasmányait honi nyelven kell a népnek fölolvasni, amint a mise imái közül is honi nyelven mondhatja azokat a pap, amelyek honi nyelven való mondását a püspöki kar a helyi reformban elrendeli.-A zsinat jóváhagyja világi híveknek is bizonyos alkalmakkor a két szín alatti szentáldozást és ugyancsak bizonyos alkalmakra a papok együttmiséz és ét, koncelebrá- lását is.
