A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

32

tűrésben és elégedettségben mindig, minden helyen és körülményben Jézussal egy úton jár Mester és tanítvány. Hogy ekkora hűség lehetséges, azt igazolja a szentek beláthatatlan sora. Hogy ez a legboldogabb út,arról beszél minden szent önéletrajza. Hogy erre meghívást kaptunk mindnyájan, arról tanúskodik az Evangélisták minden írása.

Teljes emberi életet, magunknak boldog, Istennek elégséges emberi életet csak Jézus útján járhatunk be. És csak úgy, ha a Kereszt- utat is vállaljuk. S ha azon az úton Jézus Keresztje a keresztünk.

Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

A KERESZTÚT szereplőit figyelni, lelkűkbe nézni, kifejezhetet- lenül érdekes és hasznos tanulmány. A középpontban mindig Jézus áll Keresztjével. Körötte pedig mintha az egész emberiség képviselve lenne. Csak figyeld meg, kik járnak ott, hogyan viselkednek. Minden ami szép, jó és szent, ott van. Minden ami visszataszító, undorító, vétkes, ott van. A közömbös tömeg, a hangos kárörvendők, a félénk megbúvók, az elvtelenek, a jellemte- lenek, a haszonlesők, a beképzeltek, a gyengék, a gonoszságból rosszat cselekvők mellett a Fájdalmak Anyja, Cirenei Simon és hirtelen előtűnik a hangos tömegből egy asszony, kezében kendővel, a- mit a keresztet-vonszoló Üdvözítő arcához emel.

Mit tehet egy odanyújtott kendő? Leveheti Jézus válláról a gyalázat súlyos fáját? Erősítheti rogyadozó térdeit? Csak a verejtéket és vért itathatja fel. De mit tehet az irgalmas lélek, a részvétteljes szív! Arra a kendőre a lélek áhítatát, a szerető szív aggodalmát teheti.

Jézus megállt. A kendőbe temette verejtékes arcát. Mikor Veronika visszavonta a kendőt, Jézus arcának mását látta rajta.

Miért nem akarjuk, miért nem tudjuk meglátni szenvedéseinkben Jézus szenvedő Arcát? Hát nem minden szenvedés benne talál célt, értelmet, üdvösséget? Jó egészségben nem gondolunk a betegség kín