A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
33 jaira, gondtalan jólétünkben nem készülünk a lelki gyötrelmekre. Mennyi elhullt, elkallódott kincs! Mi lenne, ha a szenvedő emberek, a betegek, megalázottak, üldözöttek, kitasz ítottak, hontalanok, kizsaroltak, haldoklók fájdalmas arcukat odaszorítanák a Fájdalmak Embere arcához és meglátnák, hogy a Jézussal hordott Kereszt, a Jézussal elviselt szenvedés jézusi keresztté és jézusi szenvedéssé válik. Mekkora vigasz, erőforrás, bátorítás tudni, hogy mikor az áldozat órája jön, életünket Jézussal, Jézusba áldozhatjuk és megváltó életművének élő sejtjei lehetünk! Jézus másodszor esik el a kereszttel. "AKI ÁLL, vigyázzon, hogy el ne essen" - figyelmeztet bennünket a megtért Apostol, Sz. Pál. Jézus emberi életünk Keresztút- ján járva, másodszor is földre roskadt bűié ink súlya alatt. A végtelenül erős Isten és végtelenül gyenge ember küzdelme ez a Keresztúton. Semmi sem állhat olyan távol az igazi kereszténytől, mint a fölényes magabiztonság. A mi erőnk Jézus. A mi elégségünk az ő érdemeiért reánk árasztott kegyelmi erő. Senki sem áll meg egyedül. Senki sem járja be úgy magától földi útját, hogy teremtő Istene meg- dicsőüljönbenne. Nem vagyunk elegek magunknak. Nem vagyunk teljes emberek önmagunkban. Az ősbún következményei: szellemünk tévelygése, akaratunk gyengesége, érzékeink hatalma jobbik énünk ellen fordul. Csak úgy állunk meg, ha belekapaszkodunk abba a Kegyelembe, melyet Jézus nyújt felénk. Ez a második elesés figyelmeztetés nekünk azért is, mert sokan közülünk, ha megpróbáltak az Igazság és Elet Utján járni, de elestek ott, letörnek s ahelyett, hogy alázattal bevallva elégtelenségüket, jobban Krisztus Kegyelmébe fogóznának, lekanyarodnak Jézus szűk útjáról és a kényelmes út felé fordulnak, ahol erkölcsi és lelki halál vár rájuk. A Keresztét szereplői közül, bármelyikben is ismerünk magunkra,
