A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
31 áldozatban? Ha vele volt míg Szíve alatt hordta, míg gyermekként a családi házban nevelte, míg az Isten Országát hirdette; - teste-lelke mellette volt, mikor haláláldozatába indult. Mit vesztenek azok, akik lelkének nem Anyja ez az Asszony. A Fájdalmak asszonya, a mégis Boldog Asszony, az Erős Asszony, az Isten Anyja! Ha mi, Isten tékozló gyermekei végre feleszmélünk és vissza a- karurik indulni az atyai házba, ki más vezethet az úton? Mária vezessen minket Jézushoz, hogy mi is találkozzunk vele földi vándorlásunk Keresztútján. így megtart maga mellett szent Fia. S vele eljutunk az Atyához, aki Fia által megvált és megszentel minket. C i rene i Si mon segíti vinni Jézus keresztjét. AM MAGUNK sem lehetünk tétlen nézői Jézus Kereszthordozásának. Ahogy a roskadozó Istenember mellé vezényelték a kivégzők ezt az embert, hogy segítse vinni a keresztet, - nekünk is segítenünk kell Jézus Keresztjét vinni. A magunk keresztje, ha Jézus tanítványai vagyunk, az 0 keresztje. Benne kereszteltettünk meg az új Életre. Benne erősödtünk meg a bérmálás szentségében. Benne tisztulunk a buhbánatban. Vele táplálkozunk az áldozásban. Vele kapcsol egybe az ima. Az ő megváltó szenvedésében lettünk vele egyek Isten sz me előtt. Élete a miénk, életünk az övé. Egész életét, annak minden érdemét nekünk ajánlja, - egész földi életét vagyunk hivatva élni. A keresztény kereszt-hordozónak egész élete Jézus élete itt a földön. S mert Jézus életéből sem hiányoztak a megaláztatás, a meg- kísértés, a testi és lelki gyötrelmek napjai, Jézus tanítványa sem várja, hogy ezek nélkül kövesse Mesterét. A Jézushoz emelő hit, a belé vetett remény, a felé áradó szeretet örök eskü Jézus hívében. Jóban és rosszban, egészségben és betegségben, jóhímévben és megaláztatásban, szegénységben és jólétben,
