A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

28

magasabb hivatalban, még nagyobb kényelemben, még irigyeltebb szerepben. Előtte állt az Ártatlan. Es a Gonosztevő, Barabbás a tömlőében várta ítéletét.- Csaknem mentik fel aGonosztevőt, ha az Ártatlan mellé állítom? - kérdezhette magában a politikus Pilátus. A tömeg a Gonosztevőt szabadította fel és halálra ítélte az Ártatlant.

Krisztus nyugodtan fogadta az ítéletet. Tudta, hogy meg kell halnia Barabbásért, a körülötte őrjöngő tömegért, Pilátusért és mindazokért, akik befolyásolhatók, ingatagok, elvtelenek, - bűnösök ezen a világon. Mindazokért, akik Jeruzsálem körül élnek most és a jövőben, - mindazokért, akik a földet benépesítik most és majd századok, évezredek múlva.

Vajon meg merjük-e keresni a helyünket? Hol állunk? Pilátusnak adunkigazat, aki "tudott megalkudni"? A tömeg közé vegyülünk, melyet oly könnyű befolyásolni, félrevezetni, uszítani? Vagy maga Barabbás vagyunk, aki örül, hogy más szenved helyette?

Jézus ott állt nyugodtan és készen az elkövetkezendőkre. A vakok, az ingatagok, a félrevezetettek között, harag, védekezés nélkül. Tudta, hogy ezek közül egyszer sokan lábához borulnak még irgalomért. Tudta, hogy hitványságuk és gyengeségük miatt éppen nekik vanszük- ségük ekkora áldozatra. Elfogadta a halálos ítéletet értünk.

Pilátus tálat hozatott és megmosta kezét. A felelőtlenségtől, a kötelesség megtagadásától, az igazságtalanságtól szennyes kezét.

Krisztus tiszta keze pedig felajánlotta megváltó életének véres áldozatát, hogy az mossa le szörnyű vétkeink ezerfajta szennyét életünkről.

Jézus vállára veszi a keresztet.

A "KERESZT"-et annyit használtuk jelnek és szimbólumnak, hogy sokszor már csak dísz lett belőle. Díszes faragások futják körül.

Aranyból,ezüstből öntjük, drágakövek ékesítik. A dísztől vissza kell térnünk a jelhez, a szimbólumhoz. Egész üdvösségünk ettől a fától függ. De csak attól a kereszt alakba szegzett fától, me-