A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

CSER LÁSZLÓ S.J.

TI

A KERESZTÜT

BEVEZETO.

JÉZUS KERESZTÚTJARÓL elmélkedni annyi, mint gondolkodni a magunk életéről. Mindenki, aki embernek született szenved. Mindenki bejárja szenvedései útját. Hogy a gyötrelmek útja keresztúttá válik-e, az attól függ, hogy milyen lélek és milyen akarat fogadja, hordja, szenvedi megpróbáltatásait.

Krisztus azért jött a földre, hogy az Isten akaratát teljesítse az emberiség megváltásában. Ez az Akarat újra gyermekeivé kívánta fogadni az embereket, de úgy, hogy az ősbűn következményei: a munka, az emberi gond, a szenvedés lépcsők legyenek a belső megtisztuláshoz. Lépcsői legyenek az isteni kegyelmeknek, amiket Krisztus leginkább kereszthordozásával és kereszt-halálával érdemeltki nekünk.

"Senki sem méltó hozzám, aki föl nem veszi naponként keresztjét és úgy követ engem" - hangzott a Mester szava és megindult szenvedése útján.

Ha visszanézett, akkor felénk nézett nyugodt, biztató isteni szemeivel. Megbánás nem lehetett a szemében, csak az isteni akaratnak szóló békés engedelmesség. És a hívó jel felénk, hogy kövessük, mert sehol sem találjuk meg őt úgy, mint Keresztútján. Életünk kincseit sehol nem tárjuk úgy fel, mint a szenvedésben. Életünk ö- rök célja sehol sem csillan olyan fénnyel, mint fájdalomtól köny-------------------Jézust halálra ítélik.

JÉZUST a helytartó elé vezették. Pilátus tudta, hogy ártatlan és a vádak ellene hamisak. Ám neki is "élnie kellett" és lehetőleg még