A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
23 metlenül maradandónak bizonyulnak. A szekszuális élet is szúkebben és drágábban méri az örömöket, mint megálmodták. A várandóság, a gyermekek fejlődésének minden időszaka különféle bajokkal, gondokkal jár, melyeket akarva akaratlanul meg kell osztaniuk. Ugyanez a helyzet a család fennállásának problémáival: állás, lakás. A házasság valóságának ez az egyre teljesebb megjelenése, kibontakozása valóban kritikus időszakokat hoz magával, amelyek a mézeshetek után rendszeresen visszatérnek. Ha nem találnak okosan és szeretettel megoldást, a házasélet megfeneklik. AHOGY TELNEK az évek, férj és feleség stfrúh változnak egymáshoz és házasságukhoz való viszonyukban. A férj lassan elhagyja a szerelem tüntető megnyüvánulásait (milyen könnyű az utcán megkülönböztetni jegyeseket akár a fiatal házasoktól is!); érdeklődése hamarosan visszatér hivatásbeli elfoglaltságaihoz és a nagyvilág problémáihoz (úgy is mondhatnánk: a szerelmi láz után visszanyeri normális egyensúlyát): ezt a nyugodt, tárgyilagos magatartást aztán lényegében zavartalanul meg is őrzi; legfeljebb szerelmi kísértések, ezekből adódó vagy házasságon belüli vagy munkakörében fellépő megrázkódtatások zavarják meg. A feleség viszont folytonos átalakuláson megy át, egészen öregedő koráig. Általában mindig a házasság, a család eseményei foglalkoztatják, helyesebben szólva a személyek: férje, gyermekei. Teljes testi-lelki valóját igénybe veszi minden: maga a házasállapot ezernyi újdonságával és gondjával, az első nemi élmény, az első terhesség, az első gyermek, aztán a többi, aztán a férj vélt elhidegülése (még inkább persze a valóságos hűtlensége!). Hamarosan kialakul benne a férjével és általában a férfiakkal szembeni nagyobb magabiztonság, csökkenő megbecsülés, az életben való nagyobb önállóság. Kezdeti bájából szükségszerűen veszít. - Mindezek az említett jelenségek tehát természetes adottságok, és belőlük természetesen súrlódási felületek származnak, amelyek néha krízist váltanak ki. A tragédia elkerülhető, ha a házastársak egymás különböző voltát ismerik, elfogadják, igyekeznek egymáshoz hasonulni, egymás természetadta egyoldalúságaival szemben előzékenyek, saját jellemük vadhajtásait pedig dédelgetés nélkül lenyesik. Főleg az alapvető különbséget ismerjék és tiszteljék egymásban: a feleség a férfiben azt, hogy az ő örök szerelme a hivatás, az alkotás, a társadalmi ügyek, a világpolitika, a férj pedig a nőben azt, hogy számára csak annak van értelme, ami kielégíti affektiv igényeit, melyek őt férjideáljához, gyermekeihez kötik. Világos, hogy ez a magatartás mind a két fél részéről önmaga komoly megtagadását kívánja.
