A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

22

bánthatja a családokat. Számos magyar családot választott szét, talán örökre, 1956 rendkívüli próbatétele. (Talán a nagyobb hányadnál a belső válás már előbb létrejött; a történelmi vihar csupán ellenállhatatlan, azóta esetleg már megbánt, csábításul vagy közönséges szökési alkalmul szolgált a "szerencsésebb" félnek.)

TALÁN egy másik negyedrészt tesznek ki azok a házasságok, ahol a törvény előtti válás ugyan nem következik be (a gyermekek érdekében, legalább a törvényes hűség megőrzéséért, külső botrány elkerülésére, vagy egyszerűen a szükséges elszánás híján), a házastársak azonban lélekben teljesen különváltan élnek, és többé-kevésbé titkoltan talán mással próbálnak boldogságot.

TEHÁT a családok mintegy felerészében a kezdeti reménységekés a többnyire meglévő kezdeti szerelem hosszabb-rövidebb együttélés után teljesen szertefoszlanák. Ez bizony elég szomorú tényállás! Mert, ha a szerelem nem egyszer hiányzik is, olyan pár még sincs, amelyik azért kötne házasságot, azzal az eséllyel akarna nekiindulni az életnek, hogy záros határidőn belül behajózzék a boldogtalanság és válás kikötőjébe.

ESZTENDŐK során minden házasság kríziseken megy át. A jó házasságok is: amelyek egészséges szekszuálitásra, őszinte szerelemre, okos választásra, keresztény hűségre és áldozatosságra épülnek. - Ezek a krízisek nagyjából ugyanarra a három tényezőre vezethetők vissza, mint a válások; persze itt mérsékeltebben vannak jelen.

A HÁZASSÁG IS, mint minden, hamarosan elveszti újszerűségét; megszokottá válik minden, ami először olyan szív- gyönyörködtetően nagyszerű: az új lakás, az önállóság, a házastárs személyi varázsa, az együttélés bensősége. Ahol ez a megszokottság mégsem okoz tragédiát, ott ismerik a titkát an- nak, hogy kell leleményességgel és jóakarattal, kitartással és szüntelen újrakezdéssel a megszokott, ismétlődő, hétköznapi dolgokat mindig friss tálalásban nyújtani egymásnak. Ott tudják és elfogadják azt, hogy a tavasz, a május csak egy a sok hónap közül, utána a nyár következik, terhes, néha füllesztő évszak, de annak is megvan a szépsége: termést, gyümölcsöt érlel.

ÚJSZERŰSÉGE mellett elveszti a házasság a költőiséget is, prózaivá válik. A jegyesek általában az ünnepi ruhában, vasárnapi hangulatban ismerték egymást; a házasoknak kérlel- 1 hetetlenül ott a hat hétköznap, sőt még vasárnapra is jut a hétköznapiságból bőven. Jellemhibák élesebben előtűnnek és kelle-