A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

45

CSÁK LÁSZLÓ

Regény a spanyol forradalom idejéből

• . . , (II. folytatás)

Vegre is egyet akarunk.

Jósé kissé lázasnak és kimerültnek érezte magát. Ebéd utánalud- ni próbált s álmos szemekkel nézegette a mennyezet festésmintáit.

Kint erősen fújt a szél, az elmúló nyártól megfakult fák hajlongtak, csapkodtak s nyikorogtak ablakuk alatt. Mintha kopogást hallott volna, majd hangokat, üdvözléseket, bemutatkozást, s hamarosan megismerte a hang tulajdonosát is; Estaban volt!- Szervusz, Estaban! Úgy örülök jöttödnek, hogy. ..

Nem tudta végigmondani, annyira megijedt Estabanmegrökönyödé- sén. - Mi az Jósé, mi van veled?

Jósénak éktelen jókedve lett, néhány művészi bicegés után karon- fogta kis barátját.- Gyere kis öreg, majd elmesélem. Persze az autóban nem látszottam ilyen rokkantnak. "Hadirokkantnak!"- Hadirokkantnak?- Mondom, hogy majd bent beszélünk. Gyere, Femandó, te vagy a házigazda, majd gondoskodói uzsonnáról, ha agyonbeszéltük magunkat.

Először a repülés került sz óba. Jósé valósággal lángolt. Femandót valami kellemetlen érzés fogta el, irigységféle és magában megállapította; igaz Jósé kitűnő fiú, de hencegős, az biztos.

Kár volt korán ítélkeznie!- Tudjátok, nem az a fontos, hogy milyen izgalmas kalandban volt részem, hanem azok a gondolatok, melyek még éjjel sem hagynak békét, amikor a lábam miatt nem tudok aludni.- Figyeljetek! Féltem, mikor a gép zuhanni kezdett. Szinte magamon kívül voltam, amikor felfordultunk. Már akkor szeget ütött a fejembe, hogy gyengeség az ilyesmi. Isten segítségével és akaraterővel minden megy, így hallottam egyszer egy Atyától. Amikor lábamat helyreigazították, azt hittem, nem bírom ordítás nélkül. De Királyom segítségével ment! Tudjátok mit? Ezek a vörösök rettenetes

VÉR ÉS IÁNG KÖZÖTT