A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
46 dühvei dolgoznak. Mi szent erővel fogunk dolgozni. Krisztus erejével, a Szent Szúz oltalma alatt.- Jósé, mit? - szólalt meg Femandó.- Nézd, Femandó, mostnyütan beszélek veled. Te, mit tudom én, miért, nagyonis csak önmagadat nézed. Kényelmes vagy és nem érdekel a mi nagy ügyünk.- Az a férfiak dolga.- S te mi vagy?- Fiú. Diák. És énnem is lehetekanépé. Ami családunk nem avatkozik az utca ügyeibe.- Látod, ez is éleszti a forradalom tüzét. Hidd el, nem én mondom, hanem az édesapám. A gazdagok lenézik a munkást és a szegényt. Nem volna szabad. Mindenki testvér...-Jó, jó, ez csakbeszéd. Könnyű neked! Nálunk még nincs becsukva az iskola, nem mehetek hősködni!- Nem értesz engem, Fernandó. Én komolyan akarok dolgozni. Képezni akarom magam komoly pályán, hogy megmutassam; az Istenbe kapaszkodva megy minden és ha testvérneknézek mindenkit, nem fognak leszúrni. Vagy ha leszúrnak az apák, fiaik már bánják apjuk tettét.- Jósé, hogy tudsz ilyen komoly dolgot mondani? - szólalt meg félénken, valóságos tisztelettel Estaban.- Most van elég időm gondolkodni, meg minálunk édesapa szokott ilyesmiről beszélni. A bátyám is, aki hadnagy Franco tábornok seregében.- Te mi leszel?- Mérnök. Szeretem a gépeket, értek is egy kicsit hozzájuk. De ne üssétek el a beszéd tárgyát. Nekem van egy eszmém, hallgassátok csak meg!- Femandó az iskolából fiúkat fog toborozni. Keresünk majd egy Atyát, aki vállalni fogja vezetésünket. Egyelőre itt jövünk össze, aztán a vezetőnk megmondja, holgyűlésezünk. De nemcsak gyulésezünk, hanem készülünk a közeli nagy napokra és jövő életünkre. Én például elhatároztam, hogy mostanában kétszer fogok böjtölni hetenkint azokért, akik egyszer sem böjtölnek. - Aztán a többi fiúkat fel fogjuk világosítani, hogyha a gimnáziumban előadásra lesz alkalom, eszméinkről beszéljenek. Többen együtt, sokra mehetnek! És értsétek meg, mi leszünk a jövő Spanyolország! És béke, szeretet, munka, becsület kell, hogy uralkodjék közöttünk Krisztus Király akarata szerint!- De hogyan gondolod, Jósé?- Nem tudnám pontosan megmondani. A lábam se gyógyult meg;
