A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

3

gyengít. Gyakorolni kell magunkat, hogy képesek legyünk megnyerni ezt a versenyt.

Elsősorban tudnunk kell, hogy a bizonytalanság itt végzetes lehet. A biztos céltudat után, még mindig nagy feladat érzékeinket, testünket, akaratunkat fegyelmezni. Nem szabad utat engedni nekik, hogy elkanyarodjanak velünk a céltól, Istentől.

ítélet ez a látszat-kereszténység felett. Tudomásunkra hozza, hogy elégtelen az ha csak nevünk van a keresztelő könyvben. És nem elég, habevittekkeresztségreatemplomba, ahogy az sem elég, ha bevisznek majd a templomba, hogy holttestünk felett elmondják a gyászmisét. Szentmise (részvétel Krisztus áldozatán), gyónás (megtisztulás), áldozás (egyesülés Krisztussal), imádság mellett önfegyelem, böjt segít bennünket, hogy mindig jól harcoljuk ezt a magunk örök életéért vívandó harcot.

HATVANAD VASÁRNAP

KÍSÉRTÉSEK

KRISZTUS követésével együtt jár a kereszthordozás. Minden embernek van keresztje; azzal, hogy megszülettünk, testünk-lelkiinkalá van vetve a szenvedések, megpróbáltatások, nélkülözések, kínok és gyötrelmek felsorolhatatlan skálájának. A keresztény és pogány között a különbség az, hogy a pogány nem akarja elfogadni a szenvedést, a keresztény pedig a szenvedésben Krisztus keresztjét látja. MertKrisztus keresztjét látja benne, elfogadja alázattal és megadással. S ezzel közelebb jut Krisztushoz. Kereszthordozásának értelme van. Természetesen érdeme is. Új és új kegyelmek forrása az.

Sz. Pálkorintusi híveihez írva (2,11-12) testi és lelki szenvedéseknek olyan listáját írja, melyhez foghatót ember aligha mutathat fel. Fáradozásról, börtönről, megvesszőztetésró'l, hajótörésről, éhségről, szomjazásról számol be nekik. Ezt mind dicsőségének tartja és elmondja kinyilatkoztatásait is, a legnagyobb dicsőséget. De a végén mégis ezzel zárja a felsorolást;

"De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklas-