A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

4

son s el ne bízzam magamat. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte: "Elég neked az én kegyelmem, mert az erő gyengeségedben lesz teljessé..."

Ezek a sorok megmutatják nekünk, hogy bármit tettünk, bármit szenvedtünk is alázattal Istenért, soha sem lehetünk büszkék, csak hálásak. Mert "a sátán angyala" bennünk van és el akar tántorítani bennünket ettől az alázatos, hálás Isten-hűségtől. Ez a harc csak akkor szűnik meg, ha szemünket végleg lezártuk. A kísértés tövise útitársunk, mígcsak a földön járunk. Nagy kegyelem ez: maga a Kísértő ösztönöz bennünket, hogy egyre nagyobb alázattal és hűséggel kapaszkodjunk Krisztus keresztjébe, mert gyengeségünkben az onnan áradó kegyelem tesz minket erőssé.

A KATOLIKUS hittudomány szerint Isten, aki maga a szeretet, végtelen szeretetét kiárasztotta és ez a szeretet-kiáradás teremtette az anyagi világot. Szeretete hozott létre minket. A szentírásban azt olvassuk, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte közénk. Jézus kérte apostolait, hogy úgy szeressék egymást, ahogy O szereti mindnyájukat. S 0 mondta, hogy nagyobb szeretete senkinek sincsen, mint annak, aki életét adja barátaiért. Meghalt hát értünk. Jézus igaz tanítványa, Sz. Pál is szüntelenül visszavisszatér erre a fő cselekvési motívumra, bármiről is oktatja híveit. Az ok, ami miatt j ót kell tennünk, ami miatt a rosszat kerülni kell, a szeretet. Isten és emberszeretetünk. A korintusi hívekhez írt levelében (13,1-13) olvashatjuk a szeretet legszebb, legklasszikusabb szövegét:

"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom..."

A NAGY „MIÉRT” ?

ÖTVENED VASÁRNAP