A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
32 Testemet a földnek... Közismert tény, hogy a hollandok így kezdik végrendeletüket: "Testemet a földnek, lelkemet az Istennek... " Testükre és vagyonukra ugyanúgy gondolnak, mint a lelkűkre és az örök életre. A testtől és amit két kezükkel szereztek el kell szakadniuk, de végrendeletet készítenek, hogy ami jót mégcsak lehet megtehessék és haláluk után sokan gondoljanak rájuk hálával, ők maguk pedig az örök életben élvezhessék földi munkájuk gyümölcsét. A végrendelet annyira fontos dolog, hogy Sz. Ferenc a harmadrendi tagoknak lelkére kötötte: "idejében"szerkesszék meg azt. Nehalogassákkésőre, hanem még akkor rendezzék el ügyeiket, amikor nyugodtan át tudják gondolni a tenni- és rendezni-valókat. Nem volna okos eljárás, ha valaki a végrendeletét kapkodva, elsietve készítené el. Nyugalom, összeszedettség és megfontoltság kell hozzá. Azt említeni sem kell, hogy a public notary, a közjegyző előtt kell aláírni és a szerkesztésben az ő jogtanácsát kikérni. Hanem így járunk el, a végrendelet esetleg nem is lesz érvényes, vagy nem fog megvalósulni kívánságunk. Talán perlekedés,veszekedés is származ- hatikbelőle. A jól készített végrendelet, rendbehozhatja a sérelmeket és igazságtalanságokat,amelyeket talán életünk során elkövettünk. A végrendelet a felebaráti szeretet gyakorlásának is még egy utolsó nagy ténye lehet. Igen üdvös minden végrendeletben a szeretetet, a jótékonyságot is gyakorolni: ajándék a templomnak, szentmisék szolgáltatása saját üdvösségünkért (hátha az örökösök nem gondolnak majd erre?), elhunyt szüléinkért; adomány árvaháznak, jótékony intézménynek, a missziónak stb. Szomorú volna az, ha valaki végrendeletét arra használná fel, hogy bosszúját kitöltse azáltal,hogy pl. az örökségből kitagadja valamelyik gyermekét, nem osztja el vagyonát igazságosan a hátramaradottak között.
