A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

33

Egyes vidékeken a végrendelet elkészítését túlságosan későre halasztják. Nem ritka az az eset sem, hogy inkább meghalnak anélkül, hogy végrendeletet hagynának, -félnek, hátha a végrendelet a halált is is meghozza magával. Nem kétséges mennyire babonás felfogásban vannak az ilyenek. A végrendelet egyáltalán nincs kapcsolatban a halál bekövetkezésével, ahogy az utolsó kenet (a nagybetegek szentsége) sem rövidíti meg az életet. Sőt mind a kettő megnyugtató hatással bír. A szentség a maga isteni kegyelmével bizalmat ad a léleknek, sa végrendelet is elősegíti ezt a nyugalmat, miután a földiekről is gondoskodtunk. Egyenesen vétek az idősebb magános vagy gyermektelen házaspár kibújása a végrendelet-készítés alól. Keserves munkájukkal szerzett kis vagyonukat talán elkótyavetyélik a "nevető örökösök", ahelyett, hogy jó célra hagyták volna. Az ilyenek igazán a sírba visznek magukkal mindent; vagyonkájukból sem a földön, sem az örök életben nem lesz senkinek igazi haszna.

Egyszer az egyik plébános a végrendelet célszerű elkészítéséről prédikált a templomban. A 30-40 éve Amerikában élő derék magyarok nagyon felháborodtak ezen. Mise után fel is kereste az egyik jó magyar és így szólt hozzá: "A Father ne törje a fejét az én vagyo- nommal. Én kerestem, azt teszem vele amit akarok". - "Igen, -válaszolta a plébános, - maga kereste azt Józsi bácsi, de nem az Isten segítsége nélkül. A maga két karja éppen úgy kellett hozzá, mint az Isten kegyelme. És amit keresett a dolgos kezével, arról ugyanúgy számot kell adnia mint minden gondolatáról, szaváról, cselekedetéről".

A vagyonnal rendelkező emberről áll igazán az, amit az Úr Jézus mondott a példabeszédben: egy gazda elutazott és kiadta vagyonát az embereinek. Az egyik elásta, a másik megkétszerezte, a harmadik többet szerzett rajta. Aki elásta a pénzt, ennek szól a feddés; "Hűtlen szolga... "

Amit a végrendeletről elmondottunk útmutatás arra, hogy gondolkozzék a keresztény ember erről a fontos ügyről és mit tegyen. Először: készítse el a végrendeletet idejében! Azután gondoljunk örök üdvösségünkre és ezért jótékony célra is hagyjunk. Örököseinknek pedig igazságosan osszuk szét ami marad.

"Ha majd elszól /fasz bennünket, Uram, e földről való távozásunk ne legyen a világgal való fájdalmas szakítás, hanem a boldog egyesülés Veled." * (Kierkegaard)