A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

26

letet. Mindig más tányérjából evett; egymás kezébe adogatták az emberek. Anyja van, de jobb nem beszélni róla a gyerek előtt: olyan kitanult csaló lett belőle. A csalás mesterségében szerzett diplomát. A nővér nem mondta el részletesen a szakma természetét. Én se faggattam tovább. Apjáról sokáig nem tudtak. Végre rátaláltak. Itt él valahol Hiroshimában. Jelenlegi felesége a harmadik a feleségek sorrendjében. Masashiro-san a második nőtől való. Nem is anyja okoz az illetékeseknek fejtörést, hanem az apa. "Apja" ugyanis e- rősen tagadja: ő bizony nem apa. Nem az ő porontya a gyerek. Járjon utána, ha valaki mindenáron kíváncsi a tényállásra. Jelenleg 4 gyerek van az állítólagos apa házában. Mind az ő fia, csak anyjuk más. Az árvaházba szorult Masashiro egyre fejét lógatja az utóbbi időben. Gondolkozik. Az iskolában is kezd lemaradni a többitől. A nővér szerint anyja miatt bánkódik...

Az árvaház többi lakója már többé-kevésbé "rendes" árva, akiknek nincs szülőjük, vagy nem sokat tudni róluk. Kétévestől 15 évesekig: fiúk lányok vegyesen.

Japán kedves nővérek építették számtalan jótevő nagylelkű támogatásával ezt a kicsi, szegényes otthont a hegyoldalban. "Evangélium Fényessége" a kis japán szerzet neve. Még kevesen vannak, a- lig 21 a fogalmas nővérek száma, de bíznak a Gondviselésben. Az árvaháznak jócsengésű neve van: a "Fény Kertjé"-nek hívják. Inkább barakk, mint lakóház, bár az átlagos, az igazi szegények házához képest irigyésreméltó palota. Ott gubbasztanak a lapostetejű, alacsony épületek a nagy hegyek tövében. Ormukon majd állandóan fújnak a bús, hideg szelek. Az első hó is oda esik le. Nyáron meg a déli nap melege omlik rájuk s tele fújja a völgyeket fullasztó, párás leheletével. Csak a tenger közelsége csillapítja egy keveset az izzasztó hőséget.

A japán hegyek nem az európai Alpok szemgyönyörködtető látomása; se nem a Dunántúl harmatos, hepe-hupás hullámzása: szőlőkkel, gyümölcsössel, legelőkkel, szép erdőkkel. A japán hegyek mások: idegen, zilált, szokatlan nyugtalanság, festői összevisszaság, csupa elfelejtett befejezetlenség. Távolról szépek, mivel erdő palástja takarja be ragyás arcukat. Talán az emberi kézhez lehetne hasonlítani őket: a nagyobb hegyláncoknak megszámlálhatatlan nyúlványa van, mint a kéz ujjai terpeszkednek szét a tájon. Az ujjak köze a völgy: a szélrózsa minden irányában futnak szét. Patakok, folyók, vízfolyások hasogatják fel csendes álmodozásukat. S mindenüvé felkapaszkodnak a csepp rízsföldek, lépcsőzetes terraszokkal, apró házikókkal: íme a megszokott japán tájkép.