A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
23 Ha az embereket kérdezzük meg e dologban, csakhamar csalódni fogunk. Az újságokból, a könyvektől, íróktól, költőidői, politikusoktól: ne várjunk kielégítő választ e pontban. Ezek legfeljebb saját felfogásukat, egyéni nézeteiket fogják nekünk elmondani: mint vélekednek ők Istenről, emberről világról. Ezen az úton megtudhatjuk, mit gondolt az emberiség erről a három valóságról. Minket azonban mégis az érdekel elsősorban, mit gondol Isten önmagáról, az emberről és a világról. Azt is hallhatjuk lépten-nyomon, mint vélekednek e téren az anyagelvűek, szociáldemokraták, kommunisták, humanisták. A nagy vallásalapítók meg koruk felfogását szűrik le saját szellemük lyukacsos szitáján. A buddhistáktól megtudhatjuk, mit tartott Buddha Istenről, az emberről, meg a világról. A protestánsok meg még Istent is Luther és Kálvin szemüvegén keresztül látják. Minket azonban sokkal jobban érdekel az, hogy hogyan vélekedett Krisztus ezekben a kérdésekben. Sokan hallgatnak inkább a pártemberekre, mint a józan eszükre. Mintha bizony azoktól függne az, hogy van-e Isten, vagy hogy pl. a lélek halhatatlan-e vagy sem! Azok meg, akik egy kissé műveltebbnek érzik magukat, vagy csakugyan azok is, szívesen hivatkoznak nagy és neves írók véleményére; költőkre, bölcselőkre, politikusokra, föltalálókra, tudósokra. Mintha bizony ezek teremtették volna az eget és a földet, meg az embereket, és mintha ők parancsolnának az Istennek! A becsületes pogányok saját józan eszükre meg lelkiismeretükre hallgatnak. A gőgös, fölfuvalkodott ember azonban tetszetős jelszavakkal hagyja magát kormányozni. A balga és hitetlen pedig abban hisz, ami nem úgy van, mint ő szeretné, azért, hogy úgy legyen, ahogy szeretné. Azt szeretné, hogy bárcsak ne lenne Isten. Tehát "hiszi" hogy nincs Isten. Leghőbb vágya, hogy ne legyen föltámadás. Ezért szentül "hiszi", hogy nincs föltámadás. Így hisz rendületlenül abban is, hogy csak egy valóság van: az anyag. Egyedül ezért érdemes élni a földön. A hitetlennek sokkal több mindent kell elhinnie, mint a hívőnek. A hitetlen és a hívő egyaránt a "hitből" él. A két hit között azonban ég és föld különbség van... A katolikus ember azonban ennél messzebbre lát. Először is nem áltatja magát. Nem érdekli őt valami túlságosan a hitetlenek egyéni fölfogása, sem pedig mások sajátos véleménye. O tudja, hogy az orvos remekül érthet az operációhoz és az emberi test minden titká-
