A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
22 Az ember még a világnál is nagyobb titok. A harmadik valóság azonban még nála is rejtélyesebb. A világot legalább láthatjuk, tapinthatjuk, hallhatjuk, érezhetjük. Az emberekkel beszélgethetünk, segíthetjük, szerethetjük vagy gyűlölhetjük őket. De ezt a valóságot még senki sem látta. Se hangját nem hallotta senki. Ezért mondják sokan, hogy nincs is. Ez a rejtélyes Harmadik: az Isten! Mások viszont hisznek Benne, imádkoznak hozzá, szeretik, hisznek segítségében és azt állítják, hogy örök élettel jutalmazza meg azokat, akik hűségesen szolgálnak neki. Az ilyenek iparkodnak becsületesek lenni: nem csalnak, nem hazudnak, tisztán élnek a házasságban és azon kívül, józanok, mértékletesek, nem gyűlölködnek, megbocsájtanak még ellenségüknek is. Mióta él ember a földön, mindig voltak "vallásos" emberek. Az emberiség nagy része mindig hitt valamiképpen ennek a titokzatos Harmadiknak a létezésében. Még ma is. A legelső könyvek Róla szólnak. Es a legértékesebb áldozatokat Neki mutatták be az emberek. Világ - ember - Isten... A legközönségesebb, a legegyszerűbb, a legmindennapibb valóságok. És mégis olyan kevesen tartják érdemesnek, hogy foglalkozzanak velük. Igen kevesen tűnődnek el ezeken az igazságokon, de még kevesebben ismerik őket. Magunk erejéből nem is vittük valami messze ebben a tudományban. Azonban Isten maga jött segítségünkre. Sok mindent kinyilatkoztatott önmagáról. S ezzel a világot is mélyebben megismertük. Meg önmagunkat is tisztábban látjuk a kinyilatkoztatás fényében. A legtöbbet mégis Krisztustól tudjuk. Hogy gondolkodik a katolikus a világról? Ahogy Krisztus gondolkodott róla. Mit mond a katolikus az emberről? Azt, amit Krisztus gondolt róla. Miként kell végül egy katolikusnak állást foglalnia Istennel szemben? Erre ismét csak egy felelet van: úgy, amiként Krisztus vélekedett Róla.
