A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
21 P. Béky Gellert S.J., Japán KI MONDJA MEG? Három olyan "dolog" van körülöttünk, amiről szüntelenül beszélünk és vitatkozunk. Már az első ember is tudott róluk. A legelmaradottabb és legvadabb népek előtt sem volt ennek a háromnak léte ismeretlen. A pogányok éppúgy tárgyaltak róluk, mint a keresztények. A politikusok, hadvezérek csakúgy számoltak ezzel a három valósággal, akár csak az egyházfejedelmek. A katolikus Egyház mindig vallotta ennek a háromnak létezését. De nincs az a kommunista és az a hitetlen, aki ki tudna térni e három valóság nyomasztó jelenléte elől. Ez a három valóság: a világmindenség, az ember, és az Isten. Az elsőt mindenki látja. A földön élünk, a földet ássuk, szántjuk, bevetjük, boronáljuk; belőle élünk. Koporsónkat is ide eresztik majd le. Annyira összenövünk vele életünk folyamán, mintha eggyek volnánk vele. Mintha a földből születtünk volna, ahová halálunk után újra visszatérünk. A föld örömeink és szenvedéseink színhelye. Ugyan ki tagadná le ennek valóságát? Azután ott van fejünk fölött a csillagos ég, a nappal, holddal és a csillagokkal. Apáink ilyennek ismerték és nagyapáink is ilyennek látták. Sőt már akkor is ilyen volt, mikor még ember nem is volt a földön. Amikor még csak tengerek, tavak, folyók, erdők, hegyek voltak, és állatok meg növények. Egyszóval: a világegyetem az első letagadhatatlan valóság. Az első, látható igazság és az első látható csoda. A második csoda az ember. Honnan jött a földre, milyen idős az emberiség; vajon örökké lesznek emberek a földön? S mi lesz a- zokkal, akik már nincsenek??? Ezek csupa olyan kérdések, amelyek minden értelmes ember előtt egyszer fölmerülnek élete folyamán.
