A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11. szám

18

támadt ínségért is a gazdagokat teszi felelőssé. Az akkori világ legelőkelőbb szószékeiről a püspök az uzsorások vádlója és a szegények ügyvédje volt. Es így lett világhatalom a kereszténység. Eddig még a tankönyvekben nem igen emelték ki ezt a nagyon fontos szempontot a szakértők.

A megtestesülés óta Krisztus maga lett az emberi közösség személyes köteléke, maga a szeretet, maga az igazságosság, és ebben meg van adva minden isteni lehetőség, biztosítani a béke uralmát a földön. Ám a második keresztény évezred végén az állandósult forradalom és háború állapotában élünk, vagyis a keresztény társadalom, elsősorban a papság nem élt a lehetőséggel, amelyet Isten nyújtott neki.

Perdöntő I st e n é rv .

Kétségtelenül a keresztény történet egyik legnagyobb botránya és a papi munka legkiáltóbb csődje a munkásság hittagadása. Miért történt meg az, hogy a szegények olyan vadul gyűlölik a szegények Krisztusát és az ő Egyházát? Soha addig az istentagadás nem volt közéleti életforma, de a huszadik században ezt is megértük. A múlt századot egyszer jól meg fogják írni és abbrn az írásban iszonyatos ítélet lesz a papság ellen. Ma a világ fele már katolikus volna, ha akkor az egyházi rend magáévá tette volna a proletárok ügyét. Látták már egyesek, mi készül a földön és csatát nyertünk volna, ha XIII. Leóra hallgatunk és legalább a század elején őszintén a negyedik rend mellé állunk. Bátran mondhatjuk: soha még ilyen alkalmat a föld megtérítésére el nem mulasztottunk. Még a politikai érzék, az önfenntartási ösztön is eltompult bennünk, mert felemás, csonka volt a kereszténységünk. Az egész papnevelés, hitoktatás és igehirdetés borzalmasan elferdült és a keresztény öntudat kábultan tántorgott a fölvonuló viharban. Hiányzott a csoport, a társaság, aki "a riadó vak mélységét fölverje szavával". A kábulatra jellemző volt a modernizmus kísérlete. Megszédült koponyák kilúgozták az Evangéliumot, hogy milliók vallása legyen, mert ezeknek a rokkant szellemeknek már nem volt bátorságuk visszatérni az eredetihez.

Az elmulasztott alkalom soha vissza nem tér többé, de a föladat ma is előttünk áll, csak azóta sokkal súlyosabb lett. A társadalmi rend fölbomlása rohamosan megy tovább, mert a szocializmus ragálya egyre inkább fertőzi a népeket. Ebből a pokolian kavargó pusztulásból csak a kereszténység mentheti meg a társadalmat, hogy a béke rendjét építse föl a tévedés romjain. Ez az erő azonban még mindig holt tőke, mert nem élünk vele és az orvosságot nem adjuk