A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11. szám
17 tent nem látjuk, messze van, így nem lehet üzletet kötni vele. Nem, barátaim, Jézus nincs messze, sőt itt van köztünk minden nyomorult emberben: Krisztus szegény, Krisztus éhezik, Krisztus nyomorog, Krisztus fázik, Krisztus beteg. Adj neki kölcsön - fenerare Christo! - és meglátod, erre nem fizetsz rá. Ezt a parancsot, ezt az i- gazságot hirdeti legtöbbször és nagyon gyakran a legmélyebb tudományos fejtegetés is ebben csendül ki nála. Pedig ez a püspök óriási hitviták, politikai küzdelmek középpontjában áll, de a szeme fénye mindig a szeretet parancsa marad. Páratlan szellemének és nyelvének minden gazdagságát latba veti, és két kézzel szórja, hogy a testvéri szeretetet ajánlja. Nála mindennapi volt az ilyen kifejezés: A fekélyes Krisztus ajtód előtt áll és kenyeret kér. Melyik pap meri ezt ma a szószékről így mondani? Nagy kötet kerekedne abból, ha valaki összegyűjtené, amit Szent Ágoston a szeretetről tanít. Sőt Ágoston több, mint tanító: benne a testvéri szeretet hódító nagyhatalom lesz, elég neki a jószándék csekély melege és csakhamar magas lángolásra hevíti a langyos szíveket. A lángelme könnyedén, szinte játszva töri le a közöny és gyűlölet ellenállását és magával sodorja hallgatóit az isteni légkörbe. Amikor Szent János levelét magyarázza, megáll e mondatnál: Isten a szeretet. Látni akarjátok, milyen az Isten - mondja a hallgatóinak, - nyomban megmutatom. Elképzelni nem lehet, mint az együgyűek teszik, mert a szeretetnek nincs hossza, nincs szélessége, nincs arca, nincs a- lakja, nincs színe és súlya, de ha szívetekben van, pontosan tudjátok, milyen tökéletes szép, boldogító és erős a szeretet. Egészen ilyen az Isten. A szeretetnek nincs szeme, és mégis látja a másik nyomorát, megnyitja a gazdag erszényét és a szeretet vezette lábatokat ide a templomba. Hagyjátok már abba a tapsot, még sokat a- karok mondani. Ugye tetszik a szeretet?Hát akkor szerezzétek meg. Lopni nem kell, venni sem kell, ingyen adják. Másutt meg azt írja: a barátaimat gondtalanul szeretem, ellenségeimet azonban óvatosan. De nem fukarkodom a szeretettel, mert minél többet adok belőle, annál többet kapok vissza és bennem is folyton gyarapszik. Minél többet adok belőle másnak, annál több lesz nekem is, - lássátok milyen csodálatosan jó a szeretet! A római birodalmat a Szentatyák idején végzetesen kirabolta a képtelen adórendszer, meg a mindenütt burjánzó uzsora. Könyörtelen harcot indítottak ellene és széltében-hosszában hirdették, az addig hallatlan elvet: superflua divitum sunt necessaria pauperum. A gazdagok fölöslege a szegények betevő falatja. Nézzük csak a nagy szemlélődő Basíliuszt. Még a rendkívüli szárazságért és az abból
