A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
35 készségem filozófiai hátterét, megállapítottam, hogy mindent tisztelni kell ugyan, de mindent a maga helyén. Tisztelet illeti a labdarózsákat, mert élnek és szépek. Tisztelni kell a gyerekeket, mert emberek és tele vannak élettel. Tisztelni kell a reszketős plébánosokat, mert fejei az egyházközségi családnak és szerethetik a kertjüket, ha akarják. A világ tiszteletreméltó és kívánatos rendjén azonban itt most sérelem esett. Íme, eme tiszteletreméltó kölykök megölik a tiszteletre érdemes labdarózsát és összetörik a reszketős tisztelendő plébános szívét. Megálljatok csak! 3. Mire a tett helyére értem, már az utolsó lurkó mászott át a kerítésen. A többi pillanatok alatt eltűnt nyomtalanul, - ez az egy a kezemben maradt. Leemeltem a kerítésről, megfordítottam és nyitott tenyerem lehető legnagyobb erejével paskolni kezdtem azt a testrészét, melyen a nővérek iskolapadjain ülni szokott. Paskolni kezdtem, mint mondom. Az első alapos legyintésre a- zonban irtózatos fájdalmat éreztem a tenyerem bal szélén, a kisuj- jam táján. Olyan erős fájdalmat, hogy elengedtem a gyereket. Még gúnyos tekintete visszavillant rám s a következő pillanat már el is tűntette szemem elől. A kezemre néztem. Mély hasadásból vér szivárgott elő. A sajgás kellemetlen érzése közben eszem lázasan keresett gyerekkori emlékeim között. Mert ha a Pithecantropus Erectus, vagy a Homo-Peki- nenzis és a mai ember között lényeges különbség nincsen, miért lenne lényeges különbség az én Tolna-Tamási-i gyerekkorom és ennek a Brooklyn-Newyorki gyereknek a gyerekkora között? Az én zsebemben, mikor a kertünk zöld vaskerítésén átmásztam, lehetett: egy darab bugylibicska, egy tucat hajlított gombostű halászathoz, egy törött lópatkó, amit az Öregutcán szedtem fel. Esetleg még néhány darab kockacukor a konyhából, elkeverve a spagétok, török és olasz bélyegek közé. Lópatkót itt nem találnak ezek a szegény városi árvák, - állapítottam meg. Tehát csak kés lehetett, vagy konzervnyitó, - az utóbbi még stílusosabb a nagyvárosi helyzetben. Akármibe ütközött az ujjam, alaposan megsajgatta.
