A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
20 Szent Pál talán még élesebben fogalmazza János tanát, amikor kijelenti: Aki embertársát szereti, betöltötte a törvényt. És erről a szeretetról írja az első korintusi levélben a páratlan éneket: Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem bár az ösz- szes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár egész vagyonomat a szegények táplálására és adjam bár át testemet úgy, hogy elégjek: ha szeretetem nincs, semmit sem használ nekem. Mennyire a felebaráti szeretetról is szól ez az ének, mutatja a következő mondat: A szeretet türelmes, nyájas, a szeretet nem féltékeny, nem cselekszik rosszat, nem fuvalkodik föl, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosz- szat, nem örvend a gonoszságnak, de együttörvend az igazsággal: mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. Tehát ebben a szövegben is egyetlen erény az Isten és ember szeretése, és nem lehet Isten barátja az, aki nem barátja az embernek is, és az Isten szolgálatának próbaköve az emberszolgálat. Mindenki vajmi könnyen lehetne jó keresztény, ha a vallás csak istenszolgálat volna. Ha valaki Krisztust megismerte, nem lehet Őt nem szeretnie. Mit'is kíván Ő magának? Ismerd el, hogy én vagyok a te Urad és Istened, és más Istent ne faragj magadnak; tiszteld az Ur nevét és szenteld meg a vasárnapot. Ezt teszi minden igazhitű mozlim is, de kereszténynek mégsem mondható. A vallás akkor kezd nehéz lenni, amikor az ember felé fordul. Miként is lehet az embert szeretni? Könnyű azokkal jóba lenni, akik velünk is jók; könnyű azokat kedvelni, akikben Jézus jósága világít a közöny éjszakájában; de mit kezdjünk a többivel, a marakodó, haszonleső, aljas tömeggel? A fölfelé görnyedő, a lefelé tipró pimaszokkal, a könyörtelen, harácsoló hóhérokkal? Uram, hogyan lehet ezeket szeretni? Mit kezdjek a csőcselékkel, amely szánalmat koldul ha alul van, és hidegen vigyorogva megfojt, ha ő lesz azúr? A legtöbb embertárs az idegen, az alattomos, a veszélyes kis fenevad, főképpen a régi úgynevezett jó társaságban. Most pedig szinte mindegyik gyanús, besúgó lehet a félelem és nyomor miatt. Krisztus, miért parancsoltad, hogy ezeket is szeressem? Tudom nem lehet szeretni azt, ami förtelmes és rút, de meg kell látnom bennük az Atya, a Teremtő jóság elcsúfított képét és föl kell emelnem a sárból, ahová az élet és a bűn taposta, hogy megint tisztán
