A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

21

ragyogó legyen.

Jézus pedig nem bízta magát rájuk, írja Szent János, mert O tudta mi van az emberben. És amikor kezükbe adta magát, megölték, de mégis szerette őket és sohasem vetette meg az embert. Sőt mindenkivel, főleg a nyomorulttal azonosította magát, hogy egészen könnyű legyen nekünk a törvény. Ez a történelem legnagyobb jogi ténye, az egyetlen teremtő forradalom, amely meglepte a világot. A törvények és szabályok az ész elvont, vértelen alkotásai és vajmi bizonytalan hatásuk van a képzelettől fűtött, a szenvedélytől hajszolt szívre. Azért a mi lelkünk páratlan mestere j öv őtmutató látomásban hirdette ki az új parancsot. Megmutatta mi fog történni az utolsó napon, amikor megáll az idő, hogy az ítélet villámló fénye világítsa meg az ember útját a történelemben. ítéletről beszél és akkor is szeretni tarnt, olyan forró szívvel, amilyen csak az Istené lehet.

Forma szerint olyan lesz az ítélet, mint a bíróságon szokott elhangzani. Felmentő vagy büntető lesz, jutalmazó és kárhoztató. És az egész szövegben nincsen semmi homály, mert ebben a próféták Ura beszél. Könyvében csak egy cikkely van és ahhoz mér minden életet. Akkor majd így szól a Király azoknak, akik jobbja felől lesznek: jöjjetek Atyám áldottjai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Ez a fölmentő, jutalmazó ítélet és utána következik a megokolás: mert éheztem és ennem adtatok; szomjú- hoztam és innom adtatok; idegen voltam és befogadtatok engem; mezítelen voltam és felruháztatok engem; beteg voltam és meglátogattatok engem; fogságban voltam és eljöttetek hozzám. Erre felelik neki az igazak: Uram! - mikor láttunk téged éhezni és tápláltunk téged? És feleletül a Király azt mondja nekik: Bizony mondom nektek, amit egynek a legkisebb atyámfiainak cselekedtetek, nekem cselekedtétek.

A tudósok azt mondják: Krisztus a világosság kedvéért a részt mondja az egész helyett. De mégiscsak érdemes megfontolni miért nem így beszél: Jöjjetek Atyám áldottai, mert sokat imádkoztatok, mert mindennap az oltár kenyeréből táplálkoztatok, mert böjttel és korbáccsal sanyargattátok a bűnös testet, mert szótfogadtatok az Egyháznak. Igen, ez mind szükséges és fontos, de egyáltalán nem elég az üdvösségre. Viszont, aki az embertársát szereti, betöltötte a törvényt, írja Szent Pál. Miért csak ezt a törvényt említi az Ér ebben az ünnepi szövegben? Ki merné állítani, hogy csak találomra, különös szándék nélkül választotta ki ezt az egyet? Ha pedig ez az első, ez a mérvadó, ez a tökéletesség köteléke, a kolosszai levél szerint, akkor a lelki élet értelme, veleje és koronája Isten szolgálata az emberben. Akkor a Kármel és