A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
19 letekig szerette, véresen halálosan, magát feláldozva a szeretetnek legfőbb bizonyságát adta. Túlzás nélkül állíthatjuk: ez a törvény Jézusnak szinte a szemefénye és minden szándéka, akarata ebben van kifejezve. Az élet Istene élő jelvényt ad országának, de sem a hitről, sem a keresztről, sem a szentségről nem beszél, hanem az ő szeretete, az isteni emberszeretet lesz az új ország zászlaja, címere, az állampolgárság bizonysága. Szent János első levele valósággal ennek a parancsnak magyarázata. Ej parancsot is í- rok nektek (Íján. 2,8). Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is sötétségben van. Mert ez az üzenet, melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressétek egymást. Mi tudjuk, hogy a halálból átvitetünk az életbe, mivel szeretjük testvéreinket. Abban ismertük meg az Isten szeretetét, hogy O életét adta miérettünk: tehát nekünk is kell életünket adnunk testvéreinkért. Aki bírja e világ javait és szűkölködni látja testvérét és elzárja tőle szívét: hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Még inkább megrendülünk, ha a negyedik fejezetet olvassuk, ahol a kegyelmi élet és a szeretet belső egységét ilyen merészen fejezi ki: Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és az 0 szeretete tökéletes bennünk. Ha valaki azt mondja: szeretem az Istent és felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát hogyan szeretheti? Más szóval az isteni szeretet próbaköve a felebaráti szeretet, és annyi lesz bennünk a kegyelem fényei amennyi ez a szeretet. Ez kétségtelenül az eredeti krisztusi gondolat és elég minden magyarázat nélkül olvasni a szöveget, hogy lássuk, mennyire el tud tévedni az úgynevezett lelki irodalom is, ha nem az ősforrás szerint igazodik. De milyen különös is Szent János észjárása! Mint írja: Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is kell egymást szeretnünk. A mai hitszónok azonban így beszél: Ha az Isten annyira szeret, mi is tartozunk szeretni Ot. Ámde Szent János Isten gondolatát tolmácsolja, és világosan kimondja, miben áll az igazi vallásosság: Istenből indul ki, de aztán az ember felé fordul, hogy rajta keresztül ismét Istent találja meg. Páratlan mélység, élet, erő és vonzás van ebben a törvényben. Az ilyen vallásosság megragadja az egész életet, és ha ezt hirdetjük, a templom, az Egyház egyszerre a földi lét és a történelem gócpontja lesz. Nincs benne többé semmi unalom, és megtelik a mindennapi küzdelem izgalmával. Így aztán az Isten háza a cselekvésre teremtett ember otthona, műhelye lesz, mert az ember ront vagy alkot, de nem henyél.