A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
II juk a másikat. Ezt mondja ugyanis a Mester: "Ha... ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat..., menj, békülj ki előbb felebarátoddal" (Mt. 5, 23. 24.) Mert lehetetlen, hogy tetszésttaláljon Isten előtt és Isten fiának mondhassa magát, aki nem szereti ellenségeit; "Szeressétek ellenségeiteket... így lesztek fiai mennyei A- tyátoknak" (Mt. 5,44. 45.) Tehát, ha ellenségeinket szeretjük, akkor vagyunk Isten fiai. Az ellenség, az üldözők szeretete a keresztény tökéletesség,sarkalatos pontja, mely által Istenhez leszünk hasonlókká, "aki fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek" (Mt. 4,45). A "Miatyánkban", ahol az Üdvözítő arra tanít, mit kérjünk; sejteti, hogy az ellenségszeretet mintegy feltétele és mértéke Isten irántunk való irgalmának is; "és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek" (Mt. 6,12). Majd mindezt tovább fejtegeti: "Ha megbocsátjátok az embereknek, hogy vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket" (Mt. 6, 14.15.) Ugyanezt mutatja ki az urának adós szolga példájával, akinek viszont szolgatársa tartozott (vö. Mt. 18, 23-35). S valóban képtelenség azt kívánni Istentől, hogy megbocsássa bűneinket, míg magunkban bárki iránt is ellenséges érzületet ápolunk. Aranyszájú Sz. János mondja el, hogy az első századok keresztényei nem is merték a Miatyánkot elimádkozni, ha történetesen egymásnak nem bocsátottak meg - annyira világosan látták, hogy ez az emberi megbocsátás Isten irgalmának igazi mértéke valamennyiünkkel szemben. S mert az emberi természet nehezen bocsát meg, ezért kell minden úton-m ódon a hívek lelkét erre a gyengéd irgalmasságra kormányozni és hajlítani, mely annyira a keresztény jellem lényegéhez tartozik. A kereszténynek mindig készen kell állni arra, hogy legkegyetlenebb üldözőinek is megbocsásson s ne forraljon bosszút. A rágalom, a gyűlölet, kegyetlenség és elnyomás a jóság és szeretet ellen van. A szeretet ellen, melynek a szívben, nyelven és tettekben a helye. A szeretet ellen, mely viszont mindig nagyobb volt az üldözők gyűlöleténél... Szépen mondotta XII. Pius pápa; "Az Egyház nem erőszakra, nem fegyverekre, nem emberi gazdagságra támaszkodva, hanem az imádsággal leesdett felsőbb segítséggel, mint dávidi parittyával félelem
