A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
12 nélkül néz szembe az ellenséggel s a serdülő pásztorfiú hangján kiált feléje: Te karddal és lándzsával és pajzzsal jössz ellenem* én viszont a Seregek Urának nevében állok elébed... S az egyetemes Egyház jól ismeri ezt a magatartást, hiszen az Üdvözítő sem kardot és lándzsát forgatva váltott meg bennünket". (1951 szept. 15—i Enciklika a Rózsafüzérről). Hányadik gyermek ? Nagyon érdekes beszélgetésnek voltam tanúja a minap. A gyorsvonat termeskocsi jóba betel ededett egy jókedvű kiránduló társaság is. Emelkedett hangulatban voltak valamennyien, s derűs társalgásukba innen is, onnan is beleszólt egy-egy közéjük nem tartozó utas. Hiszen vonaton hamar szóba állnak egymással az emberek. Egyszer csak beszállt a kocsiba egy jól öltözött fiatal asszpny is, 5-6 éves fiacskájával. Ez a kényes, követelődző gyermek aztán rövidesen magára vonta valamennyiünk figyelmét. Hol az ablakon akart kinézni, hol a szomszédja ruhájába törölte a cipőjét, hol szomjas volt, hol meg éhes... Az én anyámnak a hat gyermekével nem volt annyi baja, mint ennek az asszonynak ezzel az eggyel, - állapítottam meg magamban, bizo. nyosan egyetlenke! • Bizony, minket még másként neveltek, - kezdte a szót egy hölgy.- En a legnagyobb leány voltam a családban, egészen természetesnek tartottam tehát, hogy nekem kell gondoskodnom a kisebbekről. • Mi négyen voltunk... • Mi csak hárman nőttünk fel... mondogatták sorba az utasok. Kisült, hogy a társaság tagjai közül véletlenül egyetlen egy sem volt első gyermek a családban!- Lám,ha a mi szüléink is úgy gondolkoztak volna, mint a mai szülők, mondotta valaki, akkor erre a vasúti kocsira már nem is lenne szükség, hiszen nem volna utasa... • Es mennyivel kevesebben lennénk magyarok, - tette hozzá a szomszédom. El komolyodtunk, elcsendesedtünk valamennyien.- S vajon hány nagy emberünk hiányzik azért, - folytatta egy komoly hang, - merta házastársak mostanában bűnösen beleavatkoznak a Gondviselés terveibe? Széchenyi harmadik gyermeke volt szüleinek, Jókai ötödik, Deák Ferenc hetedik, Arany János tizedik... Azt mondják az Istennem ver bottal. De a nemzeteket se bottal veri!
