A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

2

felismerjük újra azokat az értékeket, melyeket már meg sem láttunk. És ráeszméljünk arra, hogy mennyire szükséges kincsünk a gyakorlati, élő hit. Az elmélyült, igazi hit melynek forrása maga Isten, sok észre nem vett kegyelmi forrásával. _________________________

SZ. PÁL gyakran emlegeti a különbséget a pogány és a keresztény között. A keresztényt "új embernek" mondja. Olyan új embernek, aki bensőleg egészen átformálódott és ezt a belső átformálódást külső cselekedetei igazolják. A pogányságból megtért híveiben a krisztusi élet erényeit akarta látni. A pogány búhöket nem elég csak megtagadni, nem is lehet addig, míg helyébe a keresztény erények gyakorlata nem lép. Az efezusiakhoz így ír (4, 23-28):

"Újuljatok meg gondol kodástok szellemében s öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény."

Az új ember, aki egész életével Krisztushoz tért, az az ember, a- ki a kegyelem állapotában élve, Isten képmása itt a földön. Ez a hasonlatosságnem a testben, de a testből és lélekből álló ember erkölcsi életében van. Ez az átformálódás Krisztus életére nem könnyű feladat. Hozzáférésünk percétől, életünk minden napja küzdelem, hogy megőrizzük magunkban ezeket az erényeket. Küzdelem gyakorolni ezeket és küzdelem elkerülni az erények ellentétét, a búhöket. Sz. Pál levelének ebben a részében csak néhány kísértést ragad ki. Az igazságot szembeállítja a hazugsággal. A harag is mindennapi kísértés: még ha fellobbantunk is, ne legyen ez akaratunk bűnös haragja. Ha az tartós és meg nem bocsátó lenne, könnyen gyűlölet támad bennünk felebarátunk ellen s akkor már helyet adtunk aGonosz- nak. Az új ember azzal, hogy Krisztus irányítása alá adta magát, nem lehet tétlen; nem nyúlhat mások megszerzett javaihoz, hanem dolgoznia kell, hogy megszerezze a szükséges javakat. Ha többet szerzett a szükségesnél, az csak jó, mert módja van segíteni aszú- kölködőket.

PÜNKÖSD UTÁNI 19. VASÁRNAP

AZ ÚJ EMBER ÉLETE