A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

3

Sz. Pál nem futott el a világtól, hanem pogányok, bűnösök, szentek és ingatag keresztények között élte életét. Életképe nem a menekülés, hanem a helytállás: állni abban a helyzetben, mely nekünk jutott és ügy, hogy a Szentlélek templomaivá legyünk.

A KERESZTÉNY ÉLET lényege nem a természetfeletti meglepetések, a rendkívüli lelki élmények élete. De élet. Olyan élet, amit úgy kell élnünk, ahogy életünket éljük: szünet nélkül. Vallásosságunk úgy kell, hogy áthasson bennünket, mint a lélegzésünk. Mindig velünk legyen, mint a szívdobogásunk. Szünetje nincsen, ahogy életünk sem áll meg. Nem felvett ünnepi ruha tehát, amibe kiváltságos alkalmakkor beöltözünk. Belső öltözet, amit keresztségünkkel kaptunk és hordunk, vigyázva, hogy el ne szennyeződjön. Sz. Pál buzdításai e- fezusi híveihez eget földre hozó, földet Istenhez kapcsoló nagyszerű látomások s egyszerre mindennapi életünk állandó feladatainak ismétlései is. A pünkösd után huszadik vasárnapra kijelölt Lecke (5,15-21) is erről szól:

"Nagyon vigyázzatok arra, hogyan éltek: ne oktalanul, hanem bölcsen ..."

Bölcs élet alatt az apostol azt érti, hogy előttünk áll szüntelenül a tény, hogy az idő vándorai vagyunk. Az időnk rövid. Úgy éljünk tehát ezzel a nekünk jutott rövid idővel, hogy az készület legyen az I- dőtlen Életre. Ne léhasággal töltsük, hanem Istennek tetsző élettel.

Az Istennek tetsző élet pedig az a szüntelen tudat, hogy gondviselő Atyánk szeme rajtunk pihen. Es hogy életünket, annak minden napját az Örök Isten ránk vonatkozó akaratának betöltésében töltjük. így a magunk élete egy végtelenül nagy egységben, az Örökkévalóság tényében mozog. Nem tudjuk elfelejteni, hogy a készület állapotában élünk. És azt is tudjuk szüntelenül, hogy ettől a készülettől függ végső állapotunk. Ha Isten akarata szerint élünk a földön, szent akaratának betöltése hozzá vezet az örök életben. Az Istenre irányított

PÜNKÖSD UTÁNI 20. VASÁRNAP

A BÖLCS ELET