A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
/ A LELEK ELETE CSER LÁSZLÓ S.J. Elméi kedések a vasárnapi Szentleckékró'l. PÜNKÖSD UTÁNI 18. VASÁRNAP HITÜNK ELMÉLYÍTÉSE HA TALÁLKOZUNK felnőttekkel,akik a pogányságból vagy szakadárságból tértek Krisztus igazEgyházához, gyakran megszégyenülünk. Mennyire jobban ismerik hitünket nálunk! Mennyivel jobban megbecsülik! Mennyivel buzgóbban élik! Mi, akik életünk első heteiben megkaptuk a keresztséget, nem is tudjuk mennyi keresés, küzdelem után jutottak mások ehhez a kegyelemhez! Sz. Pál a korintusi híveihez levelének elején dicsérettel szól és felhívja figyelmüket a sok kegyelemre, amit kaptak (1,4-8): "Szüntelenül hálát adok Istennek miattatok Isten kegyelméértja- mel ynek Krisztus Jézusban részesei lettetek. Benne meggazdagodtatok minden tanításban és ismeretben." Gyakori emberi gyengeség az, hogy amit ajándékul kaptunk, azt nem becsüljük eléggé. A keresztségre elvittek bennünket a templomba. Első gyónásunkra előkészítettek. Az áldozáshoz elkísértek. Krisztus tanítása a katekizmus órákon, a templomi szentbeszédeken át készen elénk tárva ért hozzánk. Környezetünk segített. Egyházunk velünk volt születésünk utáni első heteinktől. Ha nem vigyázunk, a megszokás közönyössé tesz bennünket. Hány országban, ahol mindenki szabadon gyakorolhatja hitét, milyen szomorú jelenség ez a közönyösség. Ha azután vallásüldözés kezdődik, ha erőszak elnyom minden szabadságot, akkor sokan hirtelen ráeszmélnek, hogy mennyire nem nyúltak azokhoz az eszközökhöz, amiket oly könnyű volt elérni. A templomok egyszerre megtelnek, a szentségekhez többen járulnak, az Egyház tekintélye üldöztetésében emelkedik, papjainkat jobban megbecsüljük... Sokszor csodálkozunk, miért engedi Isten Egyházának üldözését... Úgy látszik, szükségünk van erre, hogy a nehéz helyzetben visszatérjünk oda, ahol mindig lennünk kellett volna. Hogy
