A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
45 Jósé magában azt hitte, hogy a leggyorsabb gépen vannak, a hadnagy nyugodt és biztos a menekülés sikerében. Pedig! Csakúgy kavarogtak benne a lehetőségek! A hadnagy vasfegyelemmel tartotta féken gondolatait, agya villámgyorsan működött, nézte a sebesség- mérőt, magasságmérőt, figyelt hátra, közelednek-e az üldözők s közben egy-egy hangos mormogás tört ki belőle, amit Jósé a gép zúgásától nem hallhatott.- Az ördögbe is! Mi van ezzel a masinával! Legalább negyven kilométerrel fokozni kellene a sebességet, különben utolérnek! Miért is választottam ezt a vacak gépet? De ki hitte volna! Azt hittem, a leggyorsabb lesz s a fiúval hamar elillanok! ? A motorberregés mögöttük hol elhalkult, hol pedig erősödött. Irányukat már régen elhagyták, valahol Toledo körül lehettek s a három gép, jól látták, hogy három, nem tágított mögülük. Fent voltak a felhők fölött és szinte tehetetlenül kellett vámiok az eseményeket.- Ha elérjük Toledot, le kell ereszkednünk, - kiáltotta hátra Gon- záles hadnagy.- Mennyi idő kell ahhoz? - kérdezte Jósé.- Nem sok, - hallotta a választ, - de azok túl gyorsak, és a hadnagy hátramutatott. E pillanatban éles, gyors kattogás hallatszott. Alattuk pedig egy repülőgép szárnya fénylett.- Megelőztek, - kiáltotta a hadnagy. Jósé érezte, hogy elsápad. Hátranézett, két gép követte őket. Az egyik gép eléjük vágott, hogy két tűz közé szoruljanak.- Nem lesz könnyű dolgotok, - sziszegte a hadnagy, a gépet gyors mozdulattal leállította s egy másik mozdulattal orrára rántotta a géget. Jósé azt hitte, zuhannak lefelé. Megkapaszkodott minden erejével, szeme előtt elsötétült minden, lélegzete majd elállt, szinte félig ájult volt, mikor merész fordulattal megbillent a gép. Azt hitte földet értek, pedig még legalább száz méter magasan voltak. Mikor a földre értek, akkorát zökkentek, hogy Jósé azt hitte, összetörik minden porcikája. A hepehupás talajon tovaszaladt a gép, s Jósé hirtelen úgy érezte, mintha esnének, mintha fejjel lefelé lenne... s többet nem tudott magáról. Gonzáles hadnagy pedig ott künn a várostól elég messze nagy nehezen előkúszott a felfordult gépből. A propeller kettétörve feküdt előtte, s az egyik szárny darabokban. Látta, amint a kerekek belapulva égnek merednek s a repülőgép zúzódott derékrésze mély árokba szorult. A hadnagy nem gondolkozott sokáig, hanem minden erejét megfeszítve, kiszabadította Jósét, aki halálsápadtan, vérbenázó harisnyá-
