A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

24

Epp az öreg Benczééktől ballagott hazafelé a lőcsfalvi pap. Öreg, beteg pár. Már évek óta. Bencze Illés a 80. -at tapossa, hitvese, Katalin pedig a 76. -at. Szépen felnevelték s kiházasították három fiúkat s két lányukat. De bizony nem sok örömük van bennük. Kettő közülük már három éve feléjük sem néz, a többi is csak sátoros ünnepkor néhány percre. Az unokákat is szeretnék látni az öregek, de azokat is csak ritkán engedik. Ápolójuk és egyetlen örömük legfiatalabb gyermekük, a Boris. O maga is már a harminc felé jár. Volt több jókérője, merthelyes, takaros hajadon a Boris. De mint a legkisebb, szülei kedvence olyanközei volt szülei szívéhez, hogy nem tudta rászánni magát arra, hogy szüleit magukra hagyja. A harc a két szeretet között a szülei iránt érzett szeretet és kötelesség győzelmével végződött. Bár sokszor emészti az önszánalom elrontott vénlány élete felett, de a hivatás-tudat s Istenével való bensőséges kapcsolata átsegítik a nehéz órákon s nem érzi magát szerencsétlennek.

Ahogy ballag a lőcsfalvi pap az utcán, szentül határozgatja magában, hogy a Bencze ivadékokat előszedi szüleik és testvérük elhanyagolása miatt. Annál is inkább, mert szegény Boris szülei ápolása mellett még a kis gazdaság minden baját-gondját is viseli. Napszámosokkal és jóakaratú szomszédokkal, ismerősökkel segít magán, ha szorít a munka... Most is ott van a széna begyújtetlen, mikor az idő bármikor esősre fordulhat s a Bencze csemetéknek eszükbe sem jut, hogy segítenének... Ahogy így tervezgeti mondanivalóját, hát kibe ütközik bele, mint Bencze Andrisba, a legidősebb fiúba. Az meg mintha érezné, hogy papjának beszélhetnékje volna vele, el akar osonni, de a lőcsfalvi pap útját állja.

Hé, Andris, ne siess annyira! Tudtommal nem ég a házad, hacsak más valami nem ég?!- Dicsértessék a Jézus, - szelidül neki Andris, - tán csak nincs valami baj az öregeknél?- Hát nem elég nagy baj a két öregszüle szüntelen bánata, hogy hi(A lőcsfalvi pap naplóiából.

Hencze Boris panasza