A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
18 Hét hónappal első találkozásunk után házasságot kötöttünk. A nász éjszakán férjem maga mellé térdeltetett, és karjával átölelve hálát adott a jó Istennek, hogy engem adott neki feleségül. Mily csodálatosan szép így kezdeni a házaséletet! Gyakran voltunk távol egymástól. Háború volt. Azonban ott voltak a hétvégi találkozások, a búcsúzások, napi leveleink és imáink. Egyre reméltem, hogy rövidesen képes leszek hinni az ő vallásában. De nem tudtam. Sok kis apróság azonban egyre közelebb vitt ahhoz. A szombat éjjelek például, amikor éjfél után nem akart több szendvicset enni vagy kávét inni, mert másnap az Úr Jézust akarta magához venni a szentáldozásban. A vasárnap reggelek, amikor tudtam, hogy mennyire vágyik ő is, akárcsak én, hogy együtt legyünk, - hiszen oly rövid volt az idő! - és mégis elment a szentmisére. (Én is vele mentem, természetesen, mert hát vele kellett lennem minden pillanatban azokon a rövid hétvégeken.) Ebben az időben történt, amikor annyira szerelmesek voltunk egymásba, megkérdeztem tőle, mit tenne, ha tudná biztosan, hogy rövidesen meg fog halni, de még egy utolsó alkalma adódna tenni valamit halála előtt. Erre fölkapott engem akárcsak egy kicsi lányt, és úgy mondta: "Szegény kicsi lány! Nem tudom azt válaszolni, amit te szeretnél. Ha módomban állna még valamit tenni, mielőtt meghalok, fölkutatnám a legközelebbi papot és meggyónnék nála. " Jó kis pofon a büszkeségemnek! De ugyanakkor egy fokkal többre becsültem azt a hitet, amely képes tartalmat és irányt adni egy ilyen daliás, jóvágású és eszményien férfias fiatalember életének. Egy alkalommal, amikor különösen el voltam keseredve, mivel egyik komoly hibámat ismételten nem sikerült legyőznöm, megkérdeztem tőle, mit tegyek. Erre ő kezembe nyomta a rózsafüzérét: "Tudom, hogy te ezt nem érted, mégis kérlek, tedd meg nekem. Fogd a rózsafüzért a kezedbe és mondd ’Boldogságos Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, kérd Istent, segítsen rajtam. ’ Tudod, Ő az Istennek Anyja, s az ő imája a tieddel együtt segíteni fog, biztos vagyok benne... " Mivel ismertem őt és szerettem őt, és bíztam benne, megtettem. És örömömet találtam benne. Egy lépéssel ismét közelebb a célhoz. Olvasni kezdtem. Egyik könyvet a másik után, melyeket vagy ő vett nekem, vagy édesanyja küldött számomra Kanadából. A katolikus Egyház a maga igaz valóságában kezdett kibontakozni előttem. Egyre-másra fedeztem fel a tévedéseket, melyeket eddig elhittem róla, s az előítéleteket, melyekkel hamis képet festettek róla a
