A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

II

zési versenynek gyorsan vessenek véget, a már kész fölszerelést csökkentsék, kölcsönös egyezmény tiltsa az atomfegyver használatát és az összes országok fogadják el a leszerelés nemzetközi ellenőrzését. Új jogi alapot kell vetni a békének, vagyis ez ne legyen többé a puszta egyensúly a fegyverkezésben, hanem a kölcsönös bizalom. Éppen azért le kell győzni a háborús idegzavart és előbb a közvéleményben végrehajtani az általános leszerelést. A Szentatya jól látja, milyen irdatlan nehézségek tornyosulnak e javaslata ellen, mégis lehetségesnek tartja a sikert, mivel az okosság parancsolja, a közvélemény hevesen kívánja és mindenkinek haszna lesz belőle.

Nagy tapintattal nyilatkozik a pápa az Egyesült Nemzetektanácsá- ról, megdicséri jó törekvéseit, habár mai formájában nem képes a céljaitmegvalósítani. Ezért határozottan kijelenti, hogy a történelmi fejlődés mai fokán az erkölcsi rend olyan nemzetközi kormányzatot követel, amely a kellő tekintély, a hatékony eszközök és módszerek birtokában képes lesz az általános közjót és a népek érdekeit szolgálni. Ehhez azonban föltétlenül szükséges az összes országok szabad határozata, hogy az új szervezet valódi közösség legyen, mert különben a hatalmas ok akarata érvényesül megint a gyöngékkel szemben. E nemzetközi hatóság különösen ügyeljen arra, hogy a személyiség jogait biztosítsa és mindig a kisegítés elve szerint járjon el, vagyis ne akarja az egyes kormányok helyét elfoglalni és csak a valóban közös ügyeket intézze.

E rövid vázlatból is kitűnik, hogy az új körlevél századunk legfőbb okmánya, a főpásztori bölcsesség remekműve, de roppant parancs is van benne, amely az összes hívőknek szól; Minden keresztény köteles most a maga szerepét betölteni a közéletben, tehát első dolgunk legyen alaposan megtanulni az új körlevelet s aztán serényen munkába állni a kapott utasítások szerint. Az első pünkösd tüze fog föllobbanni a mi körünkben is, ha bátran vállaljuk a felelősséget, amellyel Istennek és a nagy válságban vergődő világnak tartozunk. Túlzás nélkül mondhatjuk; hamarosan megváltozna a föld színe, ha Krisztus óriási népe kidobná magából az unalom ólomsúlyát és merne olyan alkotó és hódító lenni a cselekvésben, amilyen csak a keresztény lehet, haKrisztus fegyverzetébe öltözik. Ne mondja tehát senki, hogy az Isten hallgat ez iszonyatos időben, mert nagyon is félelmesen beszél, sőt új csodát akar tenni a földön, de nem nélkülünk, ellenben velünk és általunk, ha mi is akarjuk. Olyan lesz a jövő, amilyent mi készítünk magunknak és az összes népeknek.