A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

10

Lenyűgöző újság ez magában a címzésben, deltáién még inkább feltűnő az egész szövegben, az előadás módjában és az érvelés fogalmazásában. Valóban olyan nyelvet használ a pápa, amelyet mindenki könnyen fölfoghat, ha a józan észre, a szív nemes indulatára és a lelkiismeretre hallgat. A mohamedán, a buddhista, sőt a hitetlen is kénytelen e beszédet megérteni, mivel ősi igazság, hogy a lelkünk természeténél fogva keresztény, de ugyanakkor az is kitűnik a szövegből, hogy az Egyház hiány nélkül megőrizte az örök emberi életigazságot.

A pápa pontosan tudja, mekkora veszély fenyegeti most minden haladás ellenére az igazi műveltséget és azért áll egész tanításának középpontjában a személy méltósága, tehát élesen kimondja: m in- denki köteles a közéletben cselekvő részt venni és a közjót előmozdítani, mivel az ember nem tárgy, nem tétlendarabja a társadalomnak, ellenben annak cselekvő alanya, alapja, és célja. Van-e épeszű ember, aki nem ismeri és nem vallja e napfényes igazságot? Fönséges tömörséggel sorolja föl a körlevél az emberösszes jogait, amelyek személyi méltóságából erednek, ámugyan- úgy megmutatja kötelességeit is a többiekkel szemben és nagy erővel hangsúlyozza a felelős ség törvényét. Csak meggyőződésből és szabadon cselekvő egyének alkotnak igazi közösséget, tehát nincs semmi emberi vonás az olyan társaságban, amely merőben az erőszakra támaszkodik. A második részben a közhatalom és a nép kölcsönös viszonyát ismerteti a körlevél; megmutatja hogy a tekintély az erkölcsi rend követelménye, tehát nem szabad az ellen használni. Ilyen esetben a nép nem tartozik a kormánynak engedelmeskedni, sőt kötelessége a jogtalan parancsnak vagy törvénynek ellentmondani, mivel az állam egyetlen hivatása és jogalapja a polgárok anyagi és szellemi jólétét szolgálni.

A harmadik részben kibontja a körlevél, milyen legyen a helyes jogviszony az államok között. Nem szabad más népeketvagy a kisebbséget elnyomni, mert az igazságosság nélkül minden ország közönséges rablótanya lesz és semmi más. Itt szól a pápa a menekültek ügyéről. Keményen elítéli bizonyos országok kormányait, amelyek a polgári szabadság jogát is tagadják vagy teljesen megszüntetik. A menekültek jogait is el kell ismerni és azért ünnepélyesen megdicséri mindazokat, akik a hazátlan bujdosókat fölkarolják. Ezutántárgyalja a pápa a leszerelés életbe vágó ügyét. Leírja, mekkora veszélyben forog most az egész világ és döbbentő erővel kiáltja a kormányok felé; "A békével nem veszítünk semmit, de a háborúval minden elpusztulhat! " Ezért főképpen azt sürgeti, hogy a fegyverke-