A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
39 Ehhez ugyanis a hithirdetőnek minden nemkereszténnyel fel kellene vennie az egyéni kapcsolatot (rokonszenvük és bizalmuk megnyerése, előítéleteik eloszlatása céljából) s egyénenkint kellene megismertetnie velük Krisztus tanítását, egyénenkint bevezetni őket a keresztény életbe. Eboől is látszik, mennyi papra lenne még szükség a megtérések megnövekedése érdekében. S honnét lesz elegendő számú pap, szerzetestestvér, apáca, világi apostol? S honnét teremtik elő az anyagi alapot a megnövelteden missziósintézmények fenntartásához és fejlesztéséhez? A Zsinat tehát sokat tehet javaslataival, előírásaival ezen a téren. Hatásosabb módszereket is találhat, új utakat nyithat az Evangélium hirdetéséhez. Ezzel a hithirdetésnek új korszakát indítaná el, új lendületet adva a missziósmunkának. Hogy mindez valósággá váljék, ahhoz kell a Zsinat atyáira a Szentlélek bőséges áldását es- denünk... _______________________________ (A locsfalvi pap naplójából.) Sovány szikár, himlőhelyes barnaképű agglegény volt az új segédjegyző úr. Kis fekete ritkás angol bajusza úgy állt a felső ajkán, mint kopott fogkefe, amit cipőkenőcs felkenésére használtak. Sötétkék ruhája fényesre kopott, de mindig vasalt és tiszta volt. A falu intelligenciája egy darabig várta, hogy vizitelni kezd. De nem ment sehová.- Magának és hivatalának élő savanyú emberke - mondogatták sértődötten. Nem vettek róla tudomást. A falu népét felülről kezelte. Így azoknak is megvolt róla a maguk véleménye. Egyetlen hely, ahová gyakrabban eljárt, de csak olyan időben, mikor üres volt, a falu kis kocsmája. Rendesen hivatal után ült ott egyedül vagy a kocs- máros társaságában néhány pohár bor mellett. Vasárnap mindig a nagymisére ment. Pontosan ugyanabban az időben látták felkaptatni a dombon, pontosan mindig ugyanarra a helyre ült. Megszokták. Más nem is ült oda. Mikor a lőcsfalvi pap prédikáció közben odapillantott, mindig ott látta. A segédjegyző úr helye - mondták.- Furcsa kis emberke ez a te új segédjegyződ - jegyezte meg a lőcsfalvi pap a körjegyzőnek.- Pontos, pedáns a hivatalában. A többi engem nem érdekel - volt a válasz.
