A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

40- Dehát mit tudsz róla? Honnan jött? Hova valósi? Miféle ember?- Annyit tudok, hogy 40 éves. Agglegény. Dunaharaszti-i. Elég sok helyen volt már. Talán itt sem sokáig húzza ki. Vándor természet.- Érdekes ember. Titokzatos. En csak a hivatalban ismerkedtem meg vele. Válaszol az ember kérdéseire. Maga nem kezd társalgást. Mintha ember kerülő lenne.- Legjobb magára hagyni, - vélekedett a körjegyző - utóvégre negyven éves. Sok minden történhetett vele. Az asszonytársadalmat majd szétveti a kíváncsiság. Mostanában ha összejönnek, csak róla folyik a terefere.- A végén legenda koszorút fonnak a feje köré - toldotta hozzá a pap.- Olyasvalami lesz belőle - nevetett a jegyző.

# * ^

A káplán feltette magában, hogy lyukat fúr a zárkózottság kőfalába, melyet a segédjegyző vont maga köré. Egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy közeledési szándékát el ne árulja. De eddig semmi siker. Egy délután a káplán az erdőben sétálgatott. Az erdei utak kusza szövevénye megtréfálta, mert egyszerre csak azon kapja magát, hogy majd egymásnak szaladtak. Most már egyik sem kerülhette el a másikat. Így hát együtt sétálgattak. Igaz a társalgást a káplán végezte, a másik csak kurtán vakkangatott rá.- De miért olyan magába zárkózott? Miért olyan szomorú vagy elkeseredett?!- Mit lehet erre felelni - gondolta magában a segédjegyző. - Miért?! Tudom is én? Talán ilyennek szült anyám!

De mivel a káplán úgy tett, mint az eb, ha egyszer a csontot megkapta, el nem engedi, a segédjegyző maga sem tudta hogyan, de ki- csusszantotta a száján, csakhogy megszabaduljon a kérdezgetéstől: - Beteg a menyasszonyom!- Óh szegényke! - sóhajtott a káplán. - Hát ez az oka?! És régen beteg?- Régen. Gyógyíthatatlan.- Ez nagy tragédia. Bocsásson meg, így megértem lelki állapotát.

* * *