A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
29 VÉR ÉS LÁNG KÖZÖTT CSÁK LÁSZLÓ Regény a spanyol forradalom idejéből Édesapa...! (8. folytatás) Úgy határozott, hogy hazamegy és megkéri szüleit: fogadják házukba egy időre a két fiút. Indult is sietve. Villamosra szállt, hogy előbb érjen haza. Három lépcsőt ugorva futott fel. Kulcsát előkereste és benyitott az előszobába. Valami gyanús volt itt?! Édesanyja és kis húga nagyon rendszeretők voltak, s mi ez az ösz- szevisszaság a lakásban? Felrántotta az iroda ajtaját. Majd vissza- hanyatlott a látványtól, mely eléje tárult: a szekrény feltörve, a könyvek szerteszét a földön. Az íróasztal fiókjai szanaszét s az iratok is! Apja gondosan rendbetartott aktái hevertek a padlón.- Istenem, ki lehetett itt? Szalad egyik szobából a másikba, a cselédszobába, sehol senki!- Apuka! Édesapa!- Apuka! ?-Mária, kis húgom, Mária!? Semmi visszhang. Irtózatos csend. Elfeledkezik mindenről, az egész világról s nincs semmi más számára hely lelkében, csak szeretteinek.- Hol vagytok? Apuka! A falak süketek és némák, nem mondhatják el, mi történt. Azok pedig, akik itt voltak, nincsenek sehol.- Csak nem?- Nem, nem öltékmegőket! Végigrohanta újra a szobákat s mindegyikbe bekiáltja: Nem, nem, nem bánthattak titeket... Miért bántanának? Talán félóráig is szaladgált így céltalanul, reszketve a felindulástól és eszébe sem jutott, hogy valakitől tanácsot kérjen. Végül is fáradtan és kimerülve leroskadt a konyhaasztalra. S akkor; borítékot érzett keze alatt. Le akarta söpörni, de ismerős betűi egyszerre életet vittek testébe-lelkébe egyaránt. Ezt olvasta: "jósénak!" Azonnal feltépte. Megismerte anyja kezeírását. Villámgyorsan ol-
